Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt.” Préd. 3:15.

M IKOR MÚLTÚNK eseményei és jelenünk úgy kapcsolódnak össze, hogy egy rendkívüli élet-helyzet áll elő, rendszerint elmegyünk mellette könnyedén megjegyezve, hogy “véletlen”, vagy éppen csak rántunk egyet a vállunkon. Ezzel kikapcsoljuk a mi élettünket Isten világtervéből.

Hét évvel ezelőtt hagytam oda Okinawát, hogy a polgári életben vállaljak lelkipásztori szolgálatot. Most újra itt vagyok Okinawában, ugyanabban a lelkészi hivatalban, ugyanabban a templomban, mivel visszahívtak katonai lelkészi szolgálatra. íróasztalomon egy énekeskönyv, melyben saját nevemet találtam, saját kézírásommal beírva. Milyen könnyű mindezt egyszerűen “a véletlen’ -nek tulajdonítani.

Küldhetett volna felettes hatóságom sok más szolgálati helyre. Nem kellett volna elfogadnom a “tartalékos” állományba helyezésemet, melyből visszahívásom következett,— ha nem akartam volna. Ha mindezeket megfontolom, a puszta “véletlen” nem lehet a felelet. Erre is, meg életünk sok más eseményére nézve is mennyivel inkább kielégítő annak az átérzése, hogy Isten terve valósul a mi életünkben!

Segíts minket, drága jó Istenünk, hogy abban a tudatban éljük mai életünket, hogy ez is alkotó része minden napunkra kiszabott élet-tervednek. Áldj meg bennünket, hogy ha mai életünk szálai beleillenek a mi múltúnk szőttesébe, fogadjuk el azt, mint a Te akaratodat. Krisztus Urunk által. ÁMEN.

Olvasd : 11. Tim. 1:8-ll.

JANUÁR 10.

McQueen D. S. (.Okinawa).