Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

J A N U Á R 11. “Nagy utadon megfáradál, és mégsem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd.” Ésa. 57:10. [ GY FIATAL ASSZONY állásért folyamodott. Barátom. aki a felvételt intézte, már alaposan kikérdezte a szo­kásos adatok felől. A fiatal asszony egy nyomorteiep gyer­mekeinek gondozását akarta elvállalni s erre az állásra pályázott. Mikor már minden szokványos kérdésre meg­felelt, barátom ezt kérdezte tőle: — Miért, akarja ott hagyni mostani munkáját? Mivel fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, soha se tudom elfelejteni a nyugodt, őszinte feleletet: — Mostani munkám nem veszi igénybe minden erő­met. Ezért az az érzés marad bennem mindig, hogy az nem elég fontos munka. Ez a fiatal nő nagyon egyszerűen kifejezésre juttat­ta azt, hogy mi a mi vallásunk próbája. Ha az, amivel fog­lalkozunk, lelkileg nem állít bennünket sorompóba és nem meríti ki munkaerőnket, akkor az nem elég fontos mun­ka számunkra. Nem sokat számit, hol vagyunk egy bizo­nyos pillanatban, hanem az a lelkűiét számit, mely át­hatja és irányítja életünket; nem az számit, amink van. hanem az, amit megosztunk másokkal. Jézus valamivel másképpen fejezte ezt ki, de lényegében ugyanazt az igazságot erősítette meg, amikor azt mondta: "Mert va­laki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8:35.) Az élet minden áldásáért, Istenünk, Neked adunk hálát. A ne­hézségeket, veszedelmeket, szenvedéseket vagy áldozatokat, amiket a mi Mesterünk szolgálatában elviselünk, mind a Te áldásai közé számlálnál bennünket. Az ő nevében kérünk. ÁMEN. Olvasd : Máté 16:24-27. Baker Pratt Gordon (Maryland).

Next

/
Oldalképek
Tartalom