Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

“Imádkozzatok érettünk.” Zsid. 13:18. M I N DE N keresztyén kiáltása ez: “Imádkozzatok éret­tünk!” Újra meg újra hangzik ez a kiáltás keresztyé­nek ajkáról rettenetes veszélyek és nagy megpróbáltatá­sok között. Az imádság a ős-egyháznak egyik legfeltű­nőbb ismertetőjele. A tanítványok Jeruzsálemben imádság­ban és lelki közösségben várták a Szentlélek megígért megjelenését és erejét. Imádkoztak az üldöztetések és pró­bák között. Mikor Pált és Silást börtönbe vetették, “imád­kozván, énekkel dicsőiték az Istent.” (Ap. Csel. 16:2.5.) Imádságaik által ők szüntelen Isten vezetését kei esték. “Imádkozzatok érettünk!” — Ez az imádsága azok­nak, akik internáló táborokban és börtönökben vannak. Kötelességünk azokért imádkoznunk, akik az emberi sza­badságért való küzdelemben — szárazföldön vagy tenge­ren — szenvedéseket viselnek. Mennyire szükségük vau a mi imádságainkra! Ha figyelünk, hallhatjuk veszedelem­ben levő emberek kiáltását felénk, akik ismerjük az utat a kegyelem trónusához: “Imádkozzatok érettünk!” És hogyan mulaszthatnánk el egyetlen napot anélkül, hogy imádkoznánk és könyörögnénk azokért, akik nem ismerik a Krisztust? Mennyei Atyánk, segít minket mindig azzal a tudattal imád­kozni, hogy Te mindent legjobban tudsz. Ajándékozz meg minket olyan hittel, mely tudja, hogy Te minden imádságunkra a Te isteni bölcseséged szerint felelsz. Szent Fiad nevében könyörgürk. AMEN. JANUÁR 9. Olvasd : Ján. 17:9-11. Turner P. Róbert (Dél-Karolina,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom