Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - PÁTKAI RÓBERT: Az egyház léte a küldetése

mindennapi társadalmi élet egy formája a sok közül. A kapcsolat fizikai következményeinek elhárítása (a fogamzásgátlás, a művi vetélés, a nemi betegségek megelőzése vagy gyógyítása) maradandó heget hagyhat életükön. Eszembe jut G. K. Chesterton, az angol katolikus író és esszéista, aki azt írja, hogy megőrizheti valaki a tisztaságát úgy, hogy a Szent Szűzre gondol és úgy is, hogy a szifiliszre gondol, de a kettő közt nagy a különbség. Továbbá, hogy bizonyos idő elteltére van szükség a gyermek kihordásához szükséges fizikai érettség és a gyermek felneveléséhez szükséges szellemi érettség között. Statisztikai tény, hogy a gyermekekkel szembeni, olykor gyilkos brutalitás leggyakoribb oka, hogy az anya partnere nem a gyermek apja, és hogy a gyermeket egyedül nevelő anya, kivált ha nagyon fiatal, gyakran elhanyagolja a gyermeket, csaknem minden esetben aláássa saját fejlődését, és többnyire nyűg a társadalom nyakán. A vitaanyagban felsorolt fizikai és intézményes lehetőségek mind alkalmat nyújtanak arra, hogy az egyház ezen a területen is érvényesítse nevelő befolyását fiatal tagjaira. A Munkamódszer cím alatti munkamegosztás (mert, ha helyesen fogom fel, alapjában erről van szó) alaposnak, jól átgondoltnak látszik. Miután azonban mindnyájan emberek vagyunk, és minden súlyos bűn mellett még sokféle kevésbé jelentékeny, mégis ártalmas gondolkozásbeli szokásokat, rigolyákat hordozunk, és örökké hajlamosak vagyunk saját fontosságuk túlértékelésére, egykori és jó néhány éven át tartó munkám tapasztalatából szólva azt kell mondanom: mindenki hajlamos arra, hogy a munkamegosztás alapján neki jutó szerep fontosságát eltúlozza, egy nagy szervezeten belül kis „birodalmakat" építsen, s ezek érdekeit akár önkéntelenül is végső soron elébe helyezze az egész stratégia érdekeinek. Zenei hasonlattal élve, a rézfúvósok csupa jó szándéktól hajtva túlbömbölhetik a vonósok lágyabb zenéjét, még ha azok viszik is a főmotívumot. Karmesterre van szükség, olyan spirituális, de egyben világi, materiális döntésekre is jogosult személyre vagy szűk körű csoportra, amelynek tekintélyéhez nem fér kétség. Ezt a tekintélyt természetesen csakis az egyháznak a fentiekben megfogalmazott, minden mást önmagának alárendelő feladatának az állandó szem előtt tartása szentesítheti. 1 Vájta Vilmos: Amíg időnk van. Válogatott írások. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Budapest, Jegyzet 1998.