Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - BALLÁ BÁLINT: Misszió és ökumené - határon innen és túl

BALLÁ BÁLINT Misszió és ökumené - határon innen és túl Ami részemről az érdembeli hozzászólást - nem véleményezést - illeti, sajnos nem tudok olyan szinten állást foglalni, amilyet a szerkesztők elvárnak, és amilyet a javaslat megérdemel. Miután életemnek hosszabbik részét Nyugaton töltöttem, sőt hazamenetelemnek igen sokáig politikai korlátai voltak, csak látogatóként ismerem hazámat. Ezért a tervezetnek csak néhány pontjához - talán helyesebben: főgondolatához - lehet vállalható mondanivalóm. A tervezet egészét egyetértéssel, sőt bámulattal olvastam. Elhárítom az „aki sokat markol..." mondást, mert szerintem igenis minél többet kell akarni, hogy abból sok megvalósuljon. Adjon az Úristen erőt, hogy ez a sokrétű, sok irányba kitekintő stratégiatervezet valóra váljék. Magam az első pontban csupán a tervezetnek néhány részét tudom még nyomatékosabbá tenni, utána pedig néhány saját gondolatomat vázolom. A tervezet részei, amelyekhez megjegyzéseimet fűzöm, a következők (nem a pontos lelőhelyet, hanem a gondolatot megnevezve): Misszió. Nemcsak az evangélikus lakosság sűrűségéből kiindulva kellene „misszionálni", hanem ki kell terjeszteni azt mindenkire, aki elérhető, hiszen az országnak majdnem fele (lásd 4.1.1.) nem keresztény. Ökumené. Ez talán még nehezebb. Nem a belső protestáns ökumenére gondolok, hanem a katolikusra, és ha lehet, azon túl. Kezdeményezni kell és kitartóan folytatni, ellenszélben is. És alsóbb szinten, ha fönt mást is mondanak. Máskülönben a kívül maradni akarók arra hivatkoznak: „Ezek keresztények? Hiszen még egymással sem tudnak megférni." Önkéntes alapok. Jó ezt a tervezetben megtalálni. Tudom, hogy ezt Magyarországon sokkal nehezebb bevezetni és megvalósítani, mint egy nyugati jóléti társadalomban. De a kereszténység hiteles éléséhez az ingyen szolgálat is hozzátartozik. Nyilvánossá kellene tenni azokat a munkaköreinket, amelyeknél elsőbbsége van az önkéntességnek. Erkölcsileg jutalmazni kellene (de nem a kommunistákéhoz hasonló módon) azokat, akik példát mutatnak ebben. Oktatás. Itt azután igazán nincsen semmi hozzátennivaló a tervezethez. Legfeljebb a gyakorlatban tesz jót annak büszke, önérzetes kihangsúlyozása, hogy a múltban milyen óriási eredményeket ért el az evangélikus oktatás-nevelés, nem utolsósorban az evangélikusok alacsony számaránya (azaz a „más vallásúak" többsége), azaz a misszió miatt.