Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - PÁTKAI RÓBERT: Az egyház léte a küldetése

PÁTKAI RÓBERT Az egyház léte a küldetése Megújulás és bűnbocsánat! Üde sarjat hajt a kiszáradt, Kopár fa, gyümölcshozó ágat! Halál helyén élet terem. Előttünk jársz! Te vagy az Élet! A tegnap is hirdeti fényed, De ha mi követünk téged Csodát virágzik a jelen! (Túrmezei Erzsébet) A vitaanyagot úgy fogom fel, mint egy meghatározott célra szerveződött, saját belső szabályainak engedelmeskedő, azokat a körülményekhez képest és célszerűségük érdekében állandóan formáló, de tulajdonképpen célját, létjogosultságát közben soha szem elől nem tévesztő testület programnyilatkozatát. Rendkívül örülök, hogy ez a kezdeményezés, amely egymásra hatóvá és kiegészítővé próbálja tenni az egyház mában felismert feladatát, létrejött. Dicsérendő módon úgy, hogy két kiemelt célt jelölt meg mint a következő évek országos evangélikus fejlesztési prioritásait: ez a két cél a spiritualitás és a személyi erőforrások fejlesztése. „A spirituális kultúra fejlesztése és elmélyítése a legerősebb szükségletnek tűnik jelenleg egyházunkban" - adja meg az előkészítő dolgozat a stratégiatervezet nagyon fontos alaphangját, és ebből kiindulóan a tevékenységi célokat (5.2.1.). A másik fontos alaptétel pedig a személyi erőforrások fejlesztése. A kettőt egybevetve arról van szó, hogy világosan kell látni az egyház Krisztus által meghatározott feladatát és küldetése lényegét úgy, hogy az ne csak az elhívottaknak (lelkészek, fizetett alkalmazottak), hanem valóban egyházunk minden tagjának feladata és felelőssége is legyen. „Esse ecclesia est missio": az egyház léte a küldetése. Meg kell szabadulni attól a téves gondolattól, hogy az egyház van, mert papjai, püspökei, intézményei vannak, és ezután egyik tevékenységeként vállalja a missziót, annak kül- és belmissziói formájában. Az egyház nincs, nem létezik önmagában, csak Krisztusban, en Christo, in actu. Ha ez nem így van, akkor nemcsak József Attilával történik meg, hanem minden mai keresővel, az egyház iránt érdeklődővel, hogy a görögkeleti egyházban (de ugyanúgy az evangélikus, református és római katolikus egyházban is) nem talál „Istent, csak papot", csak hivatalt, hivatali órát, hivatalos hangot és közönyt. Annak, hogy Pál apostol Krisztus testének nevezi az egyházat, van egy elemien fontos vetülete: a test látható valósága. A látható és láthatatlan egyház fogalmát (Augustinus), ellentétét vagy éppen kiegészülését könnyen megértjük, mivel a mai „valósa-