Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások teológiai szemszögből - CSEPREGI ANDRÁS: Evangélikus identitás és spiritualitás

CSEPREGI ANDRÁS Evangélikus identitás és spiritualitás Az evangélikus megújulás stratégiájának első írott változata merész és úttörő vállalkozás, ígéret, amelynek nem szabad teljesítetlennek maradnia. Mai formájában első lépés egy hosszú úton. Lelkészként, teológiai oktatóként, a magyarországi egyházak és vallási közösségek hivatali szempontú, „oldalnézetű" ismerőjeként és természetesen személyes érdeklődésemtől-érzékenységemtől is indíttatva két kulcskifejezésre koncentrálva fogalmazom meg mondanivalómat: identitás és spiritualitás. A stratégia szövegében számos utalás történik az evangélikus identitás, illetve a spiritualitás fontosságára. A spiritualitás a két legmagasabb szinten kiemelt prioritás között is szerepel (3.5. és 5.1.), a szöveg egyházunk szakrális feladatai között jelöli meg a „spirituális kultúra" kialakítását (4.1.2.). A „Küldetésünk lelki alapjai" című fejezet (5.2.) a spirituális kultúra fejlesztéséről és elmélyítéséről mint a jelen legerősebb szükségletéről ír, s az „Elcsendesedés Háza" elnevezés alatt képzési és módszertani központ létrehozására is javaslatot tesz. Szóba kerül még a gyülekezeti élet fejlesztésével kapcsolatban (6.1.1.2.), valamint a gyülekezetek missziói háttértámogatása tárgyalásakor a „képzési csomag" részeként (6.1.4.3.). Később az oktatási intézmények dolgozói spirituális fejlődése érdekében az iskolalelkészeknek szervezendő konferenciákra (6.3.4.2.), ugyanígy a diakóniai intézmények dolgozóinak szervezendő spirituális alkalmakra (6.4.3.1.) való hivatkozás formájában találkozunk vele. Az „evangélikus identitás" tárgyalására is a spiritualitással szoros kapcsolatban kerül sor: „A spiritualitáshoz hozzátartozik az evangélikus identitás, azonosságtudat fejlesztése" (5.2.5.). Ennek jegyében kerül hangsúly az evangélikus sajátosságok megfogalmazására, tanítására és népszerűsítésére (5.2.6.), az oktatási (6.3.2.1.) és diakóniai (6.4.3.1.) intézmények és munkatársaik evangélikus identitásának szisztematikus fejlesztésére, arra való tekintettel is, hogy munkájukkal kifelé az evangélikusságot képviselik. A szövegben mind a spiritualitás, mind az evangélikus identitás mint kialakítandó, fejlesztendő, elmélyítendő valami szerepel, mint a többi stratégiai célt dinamizálni hivatott szerkezeti elem, anélkül, hogy bármelyik előfordulás esetében tartalmi meghatározással találkoznánk. Ennek a hiánynak két olvasata lehet. Az első olvasat szerint a stratégia azért nem beszél a tartalomról, mert feltételezi, hogy minden evangélikus olvasó számára természetes, hogy miben áll az evangélikus identitás és a spiritualitás, legfeljebb a nagyon fiatalok, a nagyon újak - például az intézmények nem evangélikus dolgozói -, esetleg a gyülekezetek perifériáján élő világi egyháztagok nem ismerik; a fejlesztés tehát azt jelenti, hogy mi, akik birtokon belül vagyunk, nekik is átadjuk kin-