Bogdányi Gábor, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 15 (2009). Különszám

Hozzászólások társadalompolitikai szemszögből - TAMÁS PÁL: Szakadás és folyamatosság

TAMÁS PÁL Szakadás és folyamatosság Nagyon fontosnak tartom, hogy minden nagy társadalmi szervezet közösségek átfogó hálózata, így egy közismert egyház is megfogalmazza a maga jövőképét és felvázolja azokat az utakat, amelyeken jelenlegi intézményhálózata elindulhat egy átfogó program megvalósításának érdekében. Belátom, hogy az egyház belső körei, gyülekezeteinek elitje, intézményei természetesen szeretnék magukat viszontlátni a stratégiában, és kíváncsiak arra, milyen feladataik, lehetőségeik lesznek a következő évtizedben. Mindazonáltal külső rokonszenvezőként én egy másmilyen logika mentén raknám össze a tennivalókat. Mindenekelőtt abból indulnék ki, hogy milyennek képzeljük el mondjuk a 2020-2025 közötti magyar társadalmat, és hogyan fogalmazzuk meg azon belül egy egyház lehetséges és valószínűsíthető mozgástereit. Ugyanakkor az adott egyházon belül is léteznek, megmaradnak szubsztanciálisan keveset változó feladatok, és megjelenhetnek a társadalmi megrendelés eddig kevésbé ismert, vagy ha mégis, akkor is csak periférikusnak tartott megoldandó feladatai is. Lényegében az egyház stratégiája e két mozgástér metszetében ér össze. A külső mozgástér, valamint az állandó és változó belső feladatok, elkötelezettségek aránya határozza majd meg a tennivalókat. A továbbiakban e logikát követve öt megjegyzést hangsúlyoznék: 1. Az egyház-szociológiából régóta ismerjük, bár a hazai közbeszédben ritkán használjuk az egyházi vagy vallási piacok fogalmát. Itt természetesen nem gazdasági piacról van szó, semminek nincs pénzben kifejezhető értéke. Egyszerűen azt jelezzük e metaforával, hogy a hiteknek, vallásosságoknak, vallási üzeneteknek a modern társadalmakban van egy nagy pályája, ahol a spirituális élményre és/vagy közösségi szolgáltatásra váró egyén (család, esetleg kisközösség) megjelenik és „bevásárol". Egyes hittételeket, világmagyarázati elemeket, szolgáltatásokat magához közelebbinek érez. Másokkal szemben esetleg bizalmatlanabb, s egyesektől kifejezetten idegenkedik. Azokból „nem vesz". Az egyházak mint hagyományos nagyszolgáltatók ezen a piacon természetesen szeretnének zárt csomagokkal megjelenni. Itt vagyok én, ezt hirdetem, ezt kínálom. Igazán engem csak teljes, sőt kizárólagos szolgáltatóként hasznosíthatsz. Azonban a kulturális figyelem piacán, ahol az egyházi ajánlatok tulajdonképpen ugyanabban a térben jelennek meg, mint más világnézeti, kulturális vagy hagyományszolgáltató szervezetek kínálatai, legalább a hatvanas évek óta (sőt Amerikában és egyes nyugat-európai társadalmakban még régebben) személyesen összeválogatott, patch-