Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH ZSOLT: Kepler pályái és a világharmóniák

NÉMETH ZSOLT Kepler pályái és a világharmóniák „A szellemi törekvés a felkészülés a teológiára." E szavakkal kezdődik Johannes Kepler Harmonices mundi (A világ harmóniái) című, életművét összegző munkájának harmadik könyve.

1 Ez a Proklosz-idézet

2 akár a nagy matematikus életének mottója is lehetne, hiszen Kepler pályája egyetlen nagy ívű szellemi törekvés volt arra, hogy „felkészüljön a teológiára", azaz megértse a természetet, Isten művét. Látásmódja szükségszerűen holisztikus volt, hiszen a mindenséget akarta felfogni, nem csak egy szeletét. A Teremtő műve szükségszerűen tökéletes, Kepler pedig azokat a harmóniákat kereste egész életében, melyeken ez a mű nyugszik. Kiváló matematikusként bizonyos volt benne, hogy rájuk talál, hiszen a harmóniák algebrai vagy geometriai eszközökkel megragadhatóknak tűntek. A világ alapvető harmóniáit három olyan területen vélte megtalálni, melyek mai szemmel egymástól távolinak tűnnek: egy húr felosztásában s az így előálló zenei harmóniákban, egy kör egyenlő részekre történő felosztásában s az így előálló asztrológiai fényszögekben, valamint a bolygók mozgásában. Az első két diszciplína már Kepler idejében is legalább kétezer éves, írott dokumentumokon nyugvó kutatástörténetre tekintett vissza, s ekkorra már tisztázta a leglényegesebb kérdéseket. A bolygómozgások vizsgálata minden bizonnyal még hosszabb múlttal büszkélkedhetett, amely azonban korántsem volt sikertörténet: a korábbi elméletekre kevéssel Kepler születése előtt mért később döntőnek bizonyuló csapást De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi körök forgásáról) című könyvével a lengyel csillagász-pap, Nikolausz Kopernikusz. Kepler abba a korba született bele, amelyiknek az jutott osztályrészéül, hogy a kopernikuszi világképet a mindennapok elfogadott valóságává tegye. A De revolutionibus 1543-ban jelent meg, s ugyanezen év május 24-én hunyt el szerzője. Johannes Kepler közel egy nemzedéknyi idő múlva, 1571. december 27-én született a württembergi Weil der Stadtban. Bár amikorra a tübingeni evangélikus egyetem diákjai közé került - 1589-ben -, már közel fél évszázad telt el a szemléleti fordulatot hozó mű megjelenése óta, a tudományos világ még csak „kóstolgatta" a kopernikuszi világképet. Szerencsére a matematikát és a csillagászatot az a Michael Maestlin tanította Keplernek, aki a heliocentrikus világkép egyik legkorábbi híve volt. A kor egyik evangélikus szellemi központjaként számon tartott tübingeni egyetemen Kepler idejében ugyan még hivatalosan a ptolemaioszi földközéppontú világmodellt tanították,

3 Maestlin azonban gyorsan felismerte a tudásra szomjas ifjú diák értelmét, tehetségét és szorgalmát, és megismertette a kopernikuszi rendszerrel is. A két férfi között élet-