Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia

- Azt mondják, istentelenség, ha a Mindenható mellé társakat teszünk, ezzel hatalmát korlátozzuk; épp olyan, mint a pogányoké. - Nem hiszik a lélek halhatatlanságát, hanem azt állítják, hogy a lélek tovatűnik, mint a mécs lángja. - Nem hisznek a mennyországban, sem a pokolban, sem az angyalokban, sem az ördögben. - Tehát nem hisznek sem a büntetésben, sem a jutalomban.

72 S mi a teendő? „Imádkozzanak, hogy Isten megadja nekik a hitet, hogy higgyenek abban, ami lehetetlen; a teológusok pedig cáfolják meg az ilyen tételeket, nehogy az egyszerűeket félrevezessék."

73 Ezt a szakaszt azért tartottam fontosnak feltüntetni, mert egyébként könnyen azt a benyomást nyerhetnénk, hogy Linné naturalista: Jézus Krisztusról, Szentlélekről, eszkatológiáról nem hallunk, nem olvasunk a ND-ban, a föntebbi sorok azonban megmutatják, hogy a szerző keresztény. Tanulságos az is, hogy imádkozásra biztat, amelyről pedig egy helyen azt mondja, hogy alkalmatlan a végzet elhárítására.

74 Másrészt a „higgyenek abban, ami lehetetlen" gondolatát vélhetőleg nem úgy kell értenünk, hogy a keresztény hit igazságait azért kell elfogadnunk, mert lehetetlenek; de az sem egészen világos, milyen meggyőző érveket lehet a naturalistákkal szemben felhozni a Szentháromság mellett. Ha kissé konfesszionális felhanggal is, de Linné meg tudja indokolni az 1755. november 1-jei lisszaboni földrengést: „Ezen a napon (»a tűz ünnepen«), mindenszentekkor a pápista inkvizítorok a vallás leple alatt, mint ördögök, akik úgymond Isten ügyében járnak el, szerencsétlen embereket vezetnek a máglyára. Ennél a gonosztettnél nincs félelmetesebb dolog a világon. Ugyanezen a napon [...] Lisszabonban mindenszentek napján földrengés, tengeráradás, tűz és Isten más borzasztó csapásai érték a nyakas bűnösöket. [...] Ezzel Isten megmutatta, hogy tud a szerencsétlenekről, hallja őket, és megkönyörül rajtuk, még ha istentelenek is."

75 Linnére láthatóan nem érvényes az a megállapítás, hogy a lisszaboni földrengés után „minden fizikoteológia képtelenséggé vált", és hogy a teológusok is inkább más irányban kezdtek „teologizálni".

76 Kérdés azonban, milyen igazságszolgáltatás az, amely a hóhérokat és az áldozatokat egyszerre veszejti el. Linné a ND 2. részében a Catholicismus címszó alatt részletesen ismerteti a katolikus egyházat. Bár külön nem említi, hogy a katolicizmus is azon veszélyek egyike, amelyektől fiát óvni akarja, kritikája azonban nagyon erős. Ismertetésében felváltva jelentkeznek a különböző „jellemvonások": az egyházi hatalom önállósodása és az egyházjog túlsúlya, az indulgenciákkal, sőt a betegek szent útravalójával való kereskedés, az ereklyék tisztelete, a megholtakért mondott misék, a zarándoklatok, a szerzetesrendek (amelyek között Linné a svéd vonatkozású brigittinusokat is említi), a pápai hatalom, a tized, a váltságdíj, az egyházi öltözetből az érseki pallium (a többit a svéd egyház is megtartotta). Külön helyet foglal el a katolikusok körében gyakori írástudatlanság: ezt Linné azzal magyarázza, hogy bibliaolvasás helyett csupán recitálják a miatyánkot, az