Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia

vos létére beleártja magát a teológia kérdéseibe, például azt firtatja, hol volt az Éden.

49 Talán ez a belső ellentét is hozzájárult ahhoz, hogy Linné elmondja az alábbi esetet: a teológus Melander, egy kellemetlen ügy legfőbb actora, a szenátus egyik estébe nyúló ülésén hirtelen hátradőlt, agyvérzést kapott, és soha többé nem tért magához. Az ülés résztvevői „mellüket verve mentek haza, ráébredve, hogy az Úr látja a mi intrikáinkat".

50 De más diszciplínák képviselői sem képeznek kivételt: Buscgarius, a görög nyelv professzora Uppsalában, egy disputáció során helytelenül idéz egy szerzőt. Opponense tagadja, hogy az idézett helyen így állnának a szavak. A professzor így válaszol: ne lépjek többé a katedrára, ha nem így van. Hazamegy, megállapítja, hogy az opponensnek volt igaza. Búskomorságba esik, és soha többé nem lép fel a katedrára. Hét év mnlva mpghal 51 Linné a történelem minden korszakából és valamennyi társadalmi osztály életéből hoz példákat; mind az alfabetikus részben - ahol a bűnöket, erényeket, jelenségeket vonultatja fel -, mind pedig az egyes személyekről szóló elbeszélésekben. A klasszikus ókor, a közép- és újkori világ- és nemzeti történelem, valamint a kortársi élet eseményei egyaránt megjelennek a műben; ugyanúgy olvashatunk egyszerű parasztokról, mint akadémikusokról, közéleti személyekről, uralkodókról. Ebből a gazdag panoptikumból (a ND 2. része 146 esetet tartalmaz!) az alábbiakban néhány olyan történetet mutatok be, amelyek (svéd) egyházi személyekkel állanak összefüggésben.

52 Évszámot abban az esetben közlök, ha az általam használt kiadás függeléke is megadja az időpontot. Hosszú lenne részletesen előadni a többszereplős, olykor zavaros, leginkább jegyzetstílusban ránk maradt históriákat. Ezért rövidített formában közlöm őket. Anderstedt, teológus. Megpályázott egy adjunktusi állást Matthesius uppsalai professzornál (1705-1772), aki segített neki célja elérésében. Amikor azonban Matthesiust a konzisztórium megválasztotta nagypréposttá, ellenfeleinek fondorlatai révén a megerősítéskor az összes szavazatot elveszítette. Másrészt - éppen Anderstedt ügyködései következtében - 1769-ben meghallgatás nélkül menesztették a káptalanból is, bár csak a professzorság alól kért felmentést. Linné így összegez: „Találd ki, mi lesz, ha Isten kivizsgálja a dolgot? [...] Matthesiusnak sok rendezetlen számlája volt Istennél, de én nem szeretnék a pálca lenni az ő kezében, miután Matthesius segítette fel Anderstedtet." Anderstedt 1771. május 2-án halt meg eskórban. Hátrahagyott családtagjai anyagi csődbe jutottak.

53 Benzelia esete. Benzelius későbbi érsek (1689-1758) házasságtörést követ el Düben tanácsos feleségével, akinek férje orosz fogságban van. Később Swedberg püspök lányával, egy bolond nőszeméllyel házasodott össze Benzelius. A nő megcsalta férjét. Linné megállapítja: „Quod sus peccavit, luant porcelli." (A disznó bűnéért a malacok lakolnak.) Az érsek legidősebb lánya, Greta éjszakánként kiszökött az utcára az egyetemistákhoz, férjét nem viselte el, s felbujtotta ellene a diákokat. Végül a férje megszabadult tőle. 1743-tól az asszony orosz katonatisztekkel élt együtt, majd Norvégiába ment, ahol nyomorba jutott. Fia Dániában pénzt hamisított; kiszolgáltatták Svédországnak, ahol - még anyja életében - felakasztották.

54 Billmark ifjú tábori lelkész feljelenti ezredesét, aki ennek következtében elveszíti állását. Amikor a Brahe-féle összeesküvés leleplezését közzétették a templomokban,