Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia
Billmark - akkor már prépost - a szószékről úgy kommentálta az esetet, hogy Brahe gróf ártatlan. (Brahe volt ugyanis Billmark egyházközségének kegyura.) A jelen lévő káplán feljelentette Billmarkot, akit börtönbe vetettek és megfosztottak hivatalától anélkül, hogy szabályos ítéletet hoztak volna ellene. 55 Boetius (1647-1718) morai prépost a szuverenitás ellen prédikál: „Jaj az országnak, melynek királya egy gyermek." (Vö. Préd 10,16) Panaszkodik a miniszterelnökökre, akik visszaélnek helyzetükkel, és rosszul gyakorolják hatalmukat. Piper gróf (1648-1716), miniszterelnök, XII. Károly kegyence feljelenti Boetiust, aki életfogytiglani börtönt kap Nöteborg várában. Az oroszok elfoglalják a várat, szabadon engedik Boetiust, Pipert pedig ugyanabba a börtönbe vetik, s ott nyomorúságosan fejezi be életét. 56 Dahlmann asszony esete. Nils Wallerius (1706-1764) teológiaprofesszor második felesége, Anna Margarethe Boy (1712-1801) hiú asszony volt, szerette a szép ruhákat. Kollégájának, Dahlmann erkölcstanprofesszornak igen szép felesége egy vendégségben éppen akkor találkozott Linnével és hitvesével, amikor megérkezett Wallerius halálának s özvegye vagyon nélkül maradásának híre. Dahlmanné gunyorosan megkérdezte: „Szeretném tudni, ma melyik ruháját veszi fel Walleriusné, és melyiket veszi fel holnap." Az ő férje, Dahlmann professzor a birtokán tartózkodott; s ugyanebben az órában megbetegedett, és nyolc nap múlva meghalt. Isten mindent lát és hall. Linné mindehhez hozzáfűzi: „Cave ne audiat nemesis!" (Vigyázz, meg ne hallja a büntető igazság!) Bibliaidézeteket is közöl: Péld 17,5: „Aki más kárának örvend, nem maradhat büntetlen." Jób 31,29: „Vajon örvendtem, mikor ellenségemet balszerencse érte, mikor roszszul ment neki?" Sir 7,12: „Ne gúnyold a szomorkodót, mert egy valaki van, aki fölmagasztalhat és megalázhat." 57 Florin (fi706) kimitói prépost átadja a parókiát fiának, aki - noha megígéri, hogy atyjának gondját viseli - nagyon mostohán bánik vele. Később az ifjabb Florin leitatja Példán felügyelőt, és rábeszéli, hogy segítsen neki atyja meggyilkolásában. (Az ifjú pap előzőleg a cselédlány segítségével megmérgezte gyermekágyas feleségét, hogy Példán leányát elvehesse.) Az egyik szolga azonban tanúja volt az idősebb Florin meggyilkolásának, és két év múlva mindent felfedett. Az ifjabb Florint, Peldánt és bűntársaikat mind kivégezték. Linné az elbeszélést a Péld 12,20-al zárja: „Aki tönkreteszi atyját és elűzi anyját, az szégyenteljes és átkozott gyermek." 58 Péter Julinschiöld (1709-1768) uppsalai akadémiai pénztáros, az érsek unokaöccse. Elődjét sikkasztással vádolták, elbocsátották, végül a tűzifát is az akadémiától kellett koldulnia. Julinschiöld előbb felvirágoztatta, majd csődbe juttatta az akadémiát; végül maga is csődbe jutott, épp az általa kitaníttatott írnok ügyeskedései nyomán. Ugyanúgy koldulni kényszerült, mint az elődje. Linné itt Jób 16,12-re utal: „Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé." 59 Mind a malungi, mind a quickjoki lelkészné házasságtörést követett el. Az előbbinek a lánya eliszákosodik, míg két fia közül az egyik párbajban leszúrja a másikat. Az utóbbinak a férje bánatában teljesen az ivásnak adja magát, lánya pedig utcanő lesz. 60 Malderscreuz (1715-1785) apja, Lars Molin (1657-1723) uppsalai nagyprépost igen