Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia

A 2. szakasz címszavai a kiadóktól származnak, a 3. szakasz személynevei Linnétől, mindkét esetben ábécérendben. A ND alapelve a ius talionis (szemet szemért, fogat fogért), amely a természetben uralkodik, és az emberi cselekvésre is kiterjed. Linné ezért a 2. szakaszban a dán Frederik Christian Friis teológiai értekezéséből is merít, amely ugyancsak a ius talio egyetemes érvényéről szól. Az egyes történetek dán eredetét a földrajzi és történelmi nevek is elárulják.

39 Megjegyzendő azonban, hogy Linné nem föltétlenül volt ráutalva más forrásra, hiszen maga is sokat utazott, hallott, látott, és közben sok mindent feljegyzett. A ND is főként ilyen gyűjtőmunka eredménye. c) A Nemesis Divina alapelve: a ius talionis Linné e szavakkal kezdi a fiának írt ajánlást: „Olyan világra jöttél, amelyet nem ismersz. Nem látod a gazdát, de csodálattal tölt el a világ szépsége. Neked úgy tűnik, mintha minden zűrzavarosán történne. [...] Látod, hogy a legszebb liliomokat elfojtja a gyom. De lakik itt egy igazságos Isten, aki mindenkinek igazságot szolgáltat."

40 Ez a nemesis divina - isteni elégtétel - a ius talionis, a kiegyenlítő igazságosság által érvényesül, amely nélkül a természet egyensúlya felbomlana.

41 A dohány elfojtaná az összes többi növényt, ha korlátlanul szaporodna,

42 de az is végzetes volna, ha a madarak nem pusztítanák a férgeket.

43 Az egyensúlyról a természet alkotója gondoskodik, akinek eszköze nem feltétlenül a büntetés. A ius talionist Linné ugyan átviszi az emberi életre (ebből származnak később a ND következetlenségei), de a nemesis egyébként is ambivalens fogalom: egyrészt valahol, valamikor be kell következnie egy fordulatnak (nem mehet örökké jól a dolog, például XII. Károly uralkodásának első kilenc éve szerencsés volt, azután kilenc szerencsétlen év következett

44

), másrészt a nemesis Isten igazságosságának és az ember felelősségének feltétele mellett csakis büntetés lehet. A rövidzárlat ebben áll: Isten igazságos; a baj, bosszú, büntetés itt van, tehát valamilyen bűnnek is kell lennie: „Isten nem ítél el senkit ok nélkül. Nem tudtam meg soha, mit tettek" állapítja meg Linné Asp családjáról, amelyet sorra érnek a csapások.

45 Ehhez még hozzájárul a per quod quis peccat, per id punitur idem elv (ki mi által vétkezik, ugyanaz által bűnhődik).

46 Jacob Saanas karácsonykor a jégen át indul feleségével a templomba. Az asszony alatt beszakad a jég. Negyedórán át kiáltozik segítségért a férjének, ujjaival a jégbe kapaszkodva; a férfi azonban nem mer közeledni. Később Saanast betegség támadja meg, és lerothadnak az ujjai, amelyekkel segíthetett volna. Az eset Linné fiatalkorában történt.

47 Más példa: Christina Julianna Thun (f 1769) - a királyné udvarhölgye - nem akar férjével házaséletet élni, mert egy másik férfival barátkozik. Méhvérzést kap, majd méhrákban meghal.

48 d) A Nemesis Divina további példái Érdemes részletesebben is megemlíteni az akadémiai és az egyházi életből vett példákat, valamint a házasságra és házasságtörésre vonatkozó történeteket. Ami az előbbieket illeti, tudni kell, hogy Linné három ízben volt az uppsalai egyetem rektora (először 1750-ben). Az egyetemi szenátusban leginkább a teológiai fakultás dékánja áskálódott ellene, mivel a teológusok rossz néven vették, hogy Linné botanikus és or-