Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ROKAY ZOLTÁN: Carl von Linné és a teológia

aki nem ismeri meg Istent a természet rendjéből, az az ő ismeretét mások tanúságából aligha fogja meríteni: mert ha annak nem adunk hitelt, amit látunk, hogyan hihetjük azt, amit nem látunk?"

33 A fizikoteológia számára végzetes csapást jelentett az 1755. november 1-jei lisszaboni földrengés, amikor a templomok az imádkozok tömegét temették maguk alá. Mint látni fogjuk, Linné erre az eseményre is reflektált. A jelen lévő istenség - a Nemesis Diuina erkölcsteológiája

34 a) A mű célja Linné mint hívő keresztény vallja, hogy Isten nemcsak megteremtette, hanem fönn is tartja a természetet, s abban minden gondviselésszerűen történik. Ennek a természetnek része az ember, a homo sapiens, akire szintén az Istentől szabott törvények vonatkoznak. Erkölcsi magatartása terén is ez a szabályszerűség érvényesül: itt is szigorú ok-okozati összefüggésnek kell uralkodnia. Ezt a gondolatot igyekszik Linné bebizonyítani és fia figyelmébe ajánlani Nemesis Divina (a továbbiakban ND) című kéziratában. A ND lapjai látszólag összefüggés nélküli, csak a kiadók által osztályozott idézeteket és vázlatos „elbeszéléseket" tartalmaznak. A kézirat elején olvasható költemény összegzi Linné mondanivalóját: van egy igazságos Isten, aki mindenkinek igazságot szolgáltat; ha fia boldog akar lenni, ne feledje, hogy Isten mindenütt látja.

35 A mottó Ovidius Ars amatoriájából választott sor: „Innocue vivito, numen adest" (Élj ártatlanul, az istenség jelen van). A kéziratban található idézeteket (a Bibliából főleg a deuterokanonikus Sirák fia könyvéből, a klasszikus szerzők közül főleg Senecától) és „elrettentő történeteket" (részben hallomásból és hagyományból, részben saját tapasztalatából) azért adja elő Linné, mert „boldog, akit más veszedelmei tesznek óvatossá" (felix quem faciunt aliena pericula cautum),

36 s ha fia nem hisz a Szentírásnak, legalább a tapasztalatnak higgyen. A történeteket helység- és személynév megadásával beszéli el, hogy ezzel is bizonyítsa, nem kitalált történetekről van szó. Igen érzékeny témák is terítékre kerülnek, így fiát szigorú titoktartásra inti: nehogy a rágalom vétkét vonja magára, ha valami mégsem igaz az elhangzottakból. Ha fia vét intelme ellen, tudja meg, üldöztetés, netalán halál vár rá.

37 b) A Nemesis Divina kiadásai, forrásai, tagolása A ND anyagát Linné hosszú éveken át (1740-től?) gyűjtötte és jegyezte.

38 A mű sokáig kéziratban lappangott. A kiadást megelőző detektívmunkát itt nem szükséges felvázolni, erről az egyes kiadások bevezetője tájékoztatja az olvasót. Az első kiadás 1852-ben látott napvilágot. A mű anyagát Rühling szerint a következő szakaszokra oszthatjuk: Bevezető rész - Különböző bibliai szerzők, klasszikus és korabeli költők idézeteinek gyűjteménye; - észrevételek az egyes címszavakhoz; - történelmi személyekről és kortársakról szóló elbeszélések.