Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Figyelő - BÉRES TAMÁS: Öntet, salakíz, szabadság. Beszélgetőkönyv Böhm Károly axiológiájáról (Kissné Nóvák Éva: A szellem arisztokratája)

értékek, amelyek az Én legtisztább, legtudatosabb tevékenységeként jönnek létre, ezért a legnagyobb haszonértéke a szellem szabadságának van. A reflexiós képessége teljes birtokában lévő Én3 az alsóbb szinten elért szabadságában képes észrevenni az önmagában hordozott nemességet (dignity) és méltóságot (Würde), ezért nevezi Böhm az Ént természetes arisztokratának, „Istentől való királynak", büszke Énnek. Magával ragadó fokozásának egyik elemeként még a Miatyánk befejező szavait is kölcsönkéri e méltóság érzékeltetéséhez.

4 Erre a böhmi szövegrészre utalhat elsősorban Kissné Nóvák Éva könyvcímválasztása is, aki az ember böhmi apoteózisának ezekhez a magasságaihoz érkezve érezhetően elfogódottá válik.

5 A mű hátralevő részei az értéktan részletes kifejtését nyújtják. Több értékfajta megnevezése mellett két nagy értékosztályt: a haszonértéket és az önértéket különíti el. Az önérték - mint utaltunk már rá - egyetemes, a szellemből fakadóan egyszerre objektív és szubjektív, és mint ilyen, minden értékelés alapja. Az értelmi síkon logikai, az érzéki síkon művészi, a társadalom szintjén morális értékként jelenik meg, de alapja minden esetben a szellem, a logosz. A negyedik kötetében kifejtett logikai érték tana is ebből az Ént meghatározó logoszfogalomból bomlik ki. E rész egyik legfontosabb megállapítása az igazság fogalmához kapcsolódik. Az igazság önértéke az Én örök értékén nyugszik, és úgy jön létre, hogy az önmaga abszolút értékéről tudó Én a tárgy és a jelentés megegyezéseként éli azt meg. További értékként esik szó a szabadságról és a tudományról. A tudás rendkívül fontos a szellem számára, mert csak abban valósítja meg önmagát és ismeri fel egyetlenségét. Idevonatkozik Böhm néhány talányos megjegyzése a Kis Lelkek és a Nagy Lélek kapcsolatáról az ismeret megszerzése közben. A Kis Lelkek az igazság megtalálásával valósulnak meg, de közben - bennük megvalósul a Nagy Lélek is, s míg a Kis Lelkek - azaz az ember - számára a tudás cél és gyarapodás, a Nagy Léleknek ez örök dicsőségének tudomásul vételéhez segítő eszköz. Kissné Nóvák Éva megoldása e két Lélek terén az egyes ember és az emberiség, amely utóbbi ismeretanyaga az előbbi által felfedezett tudásrészletekkel gazdagodik, és a maga közkincs voltában is létezik. A negyedik kötetnek a témát érintő záró sorai közt azonban találkozunk még a folyamat megvalósulását jelző kozmikus, valamint az emberre való utalásként használt Atman kifejezésekkel, amelyek előterében kissé fakónak hat az „ember az emberiségben" feloldás. A Mikes Kör kiadásában megjelenő kötet előszavát is író Kissné Nóvák Éva elutasítja a Nagy Léleknek mind Istennel, mind „valamiféle abszolút szellemmel"

6 való azonosítását, majd arra utal, hogy ez Böhm nagyságát dicsérő szerénységének egy sajátos eszköze. Nem vitatva a Böhm jellemvonására tett utalás megalapozott voltát, a kötetben az igazság természeténél többször tárgyalt Atman-Brahman kapcsolat második tagjának erőteljes jelentése arra figyelmeztet, hogy a „kosmikus" kifejezésnek a „nembeliséggel" vagy „az általános emberivel" való azonosítása

7 beszűkíti Böhm ki nem dolgozott, a kötet utolsó megjegyzéseként szereplő mondanivalóját.

8 Böhm bővebb magyarázatának hiányában tekinthetjük ezt úgy is, mint - az általa nem tagadott, de ki nem fejtett - noumenon területére utaló megjegyzést. Az ötödik kötetben tárgyalt erkölcsi érték tana nem konkrét erkölcstan, hanem az erkölcs filozófiai megalapozásának, egyfajta metaetika kifejtésének helye. Módszer-