Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 14 (2008) 1-2. sz.

Figyelő - BÉRES TAMÁS: Öntet, salakíz, szabadság. Beszélgetőkönyv Böhm Károly axiológiájáról (Kissné Nóvák Éva: A szellem arisztokratája)

mélyes megjegyzésekkel, a kortárs tudományos eredmények alapos kritikájával és invenciózus logikai lépésekkel tűzdelt tele. E téren jól megmutatkozik Kissné Nóvák Éva műfajválasztásának előnye, aki a beszélgetőkönyvekre - és némiképp talán a középkori kommentárirodalomra is - emlékeztetően saját tisztázó, értelmező megjegyzéseit mindig rövidebben-hosszabban idézett Böhm-részletekhez kapcsolja, hogy az olvasó se a Böhm-szövegben, se a magyarázatokban el ne vesszen. Az axiológia Az axiológia mint a későbbi, kidolgozottabb értékelméletek első formája a 19-20. század fordulóján jellemző volt a neokantiánus filozófiára. A badeniek közül is elsősorban Windelband és Rickert tartotta úgy, hogy a filozófiának a terjedő pszichologizmussal szemben általános értéktudománnyá kell válnia. Böhm, aki egyetért velük a filozófia egészére vonatkozó átalakítás szükségességében, számos új és egyedi megfontolást ír le. 1900-as akadémiai székfoglaló előadásában utal arra, hogy ő a szóval legelőször Hartmann egy tanulmányában találkozott jelzői formájában (axiologisch), és ebből ő maga alkotta meg az axiológia főnevet mint új terminust.

1 Az értékekkel való foglalkozás ugyanakkor szélesebb fiozófiai körben is elterjedt volt, köszönhetően a századvég-századelő általános értékvesztő hangulatára adott írástudói válaszkísérleteknek. Nietzsche kultúrfilozófiai és Rudolf Lotze lélektani munkássága széleskörű hatást gyakorolt erre az időszakra, így Böhmre is, akit a műve harmadik kötetében felsorolt és kiértékelt néhány további, kevésbé meghatározó gondolkodó is befolyásolt. Az Ember és Világa

2 A Hartmann-tanulmánnyal való találkozása és annak továbbgondolása, illetve az értéktan filozófiai felfutása új utakra terelte célkitűzéseit. Az Ember és Világa kezdetben 4 kötetre tervezett anyaga szerényebb, ugyanakkor a teológiai örökséget is kifejezőbb címekre oszlott volna. A teológusból lett filozófus Böhm terve ugyanis az volt, hogy a Dialektika és a Fizika kötetei után harmadikként a Pneumatológia vagy szellemfilozófia jelenjék meg, majd ezt követően Eszkhatológia címmel adta volna ki műve befejező részét. A Pneumatológia lett volna hivatott foglalkozni ez esetben a logika, etika és esztétika kérdéseivel, míg a befejező kötetben az egyén és a társadalom végső céljára és az egyéni élet értékére vonatkozó gondolatok kaptak volna helyet. Ezzel a tervvel szemben a második kötet írása közben újabb vázlatot írt, amely a való és a kellő világ kettősségére osztotta a teljes filozófiai rendszer anyagát. A való világ így klasszikus értelemben is az ontológia, a kellő világ pedig a deontológia területe lett, ahol e második terület, szerves elméleti egységben az elsővel, az értéktan sajátosabb alapelveit és részleteiben kidolgozott felosztását tartalmazta. A mű befejezésére a szerző 191 l-es halála miatt már nem kerülhetett sor, így a negyedik és ötödik kötet sajtó alá rendezését, valamint a hatodik kötet anyagának előadási jegyzetekből és feljegyzésekből való összeállítását Böhm hű és értő tanítványa, Bartók György végezte el. A mű köteteinek címe végső formájában a következők szerint alakult: 1. Dialektika vagy alapfilozófia; 2. A Szellem élete 3. Axiológia vagy értéktan; 4. A logikai érték tana; 5. Az erkölcsi érték tana; 6. Az esztétikai érték tana.