Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

Végül arra is figyelni kell, hogy hol, milyen körülmények között lakik a lelkészházaspár. Egészen végletes szociális körülmények között is élhetnek: komfortos, gazdagon berendezett parókián vagy nedves, dohos, elhanyagolt lelkészlakban. (A rossz lakáskörülmények egyébként vádaskodásra is alkalmat adhatnak: „Élhetetlen vagy, a gyerekek itt előbb-utóbb asztmát fognak kapni!") Egy azonban bizonyos: parókiáról érkeztek, tehát a terapeutának mindig figyelemmel kell lennie a tágabb mikro-, makroszociális térre: arra, hogy melyik fél kiket vont be a házastársi konfliktusba (lásd a diagnosztikus részt). Összefoglalásképpen: a szekunder prevenciós fázis célja, hogy föltárja és mozgósítsa a házasság összetartó erőit, hiszen a párbeszédben föl sem merült a válás gondolata, vagy ha mégis, inkább csak fenyegetésképpen. Ha a feleket spirituálisán motiválni tudjuk, maguk is készek lesznek dolgozni a kapcsolatukon, s a rejtett, egyéni traumákból kimozdulva föltárulnak és kezelhetőkké válnak a kapcsolat zavarai. így nagyon szép eredmények érhetők el: a házaspárkapcsolat gyógyul! Azonban annyi bizonyos: ha az egyéni traumák nem múlnak el, a házaspárkapcsolat nagyon nehezen javul. Azok a patologizált egyének, aki egyéni patológiájukból nem mozdíthatók ki, párterápiával gyógyíthatatlanok. Mindennek teológiai lényege: a valódi hit gyógyító hatású.

41 Ugyanakkor a megfogyatkozó hit bizonyos mértékben akadályozza a gyógyulást. Az eredményes, azaz gyümölcsöket hozó, áldásos terápiás szolgálat hárompólusú erőtérben zajlik: a hitet adó vagy hitet erősítő Isten, a hitében szilárd terapeuta és a hitre vágyakozó vagy már hitre jutott, de hitében megfáradt házaspár három sarkpontja között. Ebben az esetben a házaspárkapcsolat egymástól elidegenült felei között leomlik a választófal, és a házasságuk újra elnyer (het)i eredeti rendeltetését: Isten egybeszerkesztő munkája nyomán betöltheti az „üdvtörténeti tükör" szerepét, amelyet a Teremtő a házasságnak szánt az Ótestamentum prófétai üzenetében: tükrözze az Úrnak népe iránti hűségét!

42 Ám meg kell jegyeznünk: a „gyógyult" házaspárkapcsolat nem válik tökéletessé; azonban újra növekedési pályára áll, ahol pályakorrekciók, ütközések, majd újrakezdések mindig adódhatnak - holtomiglan-holtodiglan. Ha a tercier prevenció válságterét szemléljük, azt kell mondanunk, hogy a párgondozás és -terápia lehetőségei beszűkülnek. A párterapeuta felelőssége főként abból fakad, hogy el kell döntenie: visszafordítható vagy visszafordíthatatlan válságról van-e szó. Ez nagyon nehéz feladat, mert ha a terapeuta bölcs, akkor sötét sejtelmeit nem fogja megosztani a párral, nehogy az ő rossz benyomásai tereljék a válság folyamatát a válásba. Ezért vállalnia kell a terápiás folyamatot, és figyelnie kell, hogyan válik a válság egyre inkább visszafordíthatatlanná. Még az is megeshet, hogy a terapeuta előbb sejti a végkimenetelt, mint hogy a felek bármit is tudnának... A terapeutának még annál az orvosnál is tapintatosabbnak kell lennie, aki sejti, hogy a betegség gyógyíthatatlan, s észrevételét óvatosan kell közölnie az érintettel. Megesik, hogy valamelyik fél a terápia kezdetén már tudja vagy sejti, hogy a kapcsolat menthetetlen, mert ő maga nem akarja megmentését, de belemegy a „terápia-színjátékba" - úgy, hogy a terapeuta csak később jön rá erre. Az is előfordul, hogy a válással való fenyegetés komolynak látszik, de mégsem az. Ellenben megtörténhet, hogy a házastársak el akarnak válni, csak nem tudnak - s közben a gyerekek testi-lelki válságreakciói egyre szorongatóbbak. Több-