Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

szőri tapasztalatom, hogy akik - akár eredménytelen - párterápián vettek részt, valamit megízleltek a konfliktusokat oldó, kulturált, tisztelettudó párbeszédből, és az elszakadás az ő esetükben talán kevesebb negatív utóhatással járt. Lássunk azonban tisztán: a válás a kínoknak, egymás gyötrésének, a gyerekek gyötrődésének, a gyülekezet megbotránkozásának, krízisbe kerülésének a poklában már nem teológiai-exegetikai, hanem egzisztenciális kérdés! Ilyenkor már nincs mód fontolgatni a választ - nem marad más megoldás. Fontos tisztázni, hogy a tercier prevenció az egyén megmentését célozza. Meggondolandó, hogy az eredménytelen párterápiát végző lelki gondozó külön kérésre vállalj ae valamelyik fél gondozását. Mindkét fél utólagos gondozását azonban semmiképpen ne vállalja el, akkor sem, ha a kérések azt jelzik, hogy az elváló felek megbíznak a személyében. Nagyon fontos, hogy a válásról tájékoztassák a gyülekezetet, mert a lelkész tartozik ezzel az eklézsia tagjainak. A tájékoztatás azonban csak akkor lehetséges, ha a válás során a felek kulturáltan érintkeznek - még akkor is, ha a válások általában nem a.gentlemen's agreement szellemében mennek végbe. Az egymástól jogilag, gazdaságilag, érzelmileg távolodó felek között mindig a megszakadó párkapcsolat korábbi érzelmi gazdagsága és az együtt eltöltött idő hosszúsága határozza meg a kölcsönös sérelmek mélységét, maradandóságát. Ugyanakkor a jogilag, gazdaságilag és érzelmileg felbontott, felszámolt kapcsolat negatív érzelmi utóélete addig marad fájó sebként a felek lelkében, amíg nem kezdődik el az egyén önmagában, önmagán - jó esetben coram Deo - végzett „belső munkája" annak érdekében, hogy a válás ütötte seb rejtett okait saját természetében és viselkedésében elkezdje feltárni, felismerni; amíg el nem kezdi megérteni azokat a saját magában rejlő okokat, amelyek következtében egykori házastársa elfordult tőle. Az is lehet, hogy az idő múltával nemcsak önmagát, hanem a másik felet, annak reakcióit is érteni fogja. Sokszor hallottam arról, hogy rossz hangulatú, depresszív időszakok következnek a válás után, nehéz éjszakákkal. De Isten előtt lehet új korszakot kezdeni. A lassan érzelmileg is lezáródó múlt egészen mégsem zárható le: a közös gyermekek mindig jelenvalóvá teszik a múltat, és továbbra is egymáshoz kötik az egykori házastársakat. A gyermekekkel csak akkor lehet szeretetteljes és tapintatos kapcsolatot kialakítani, ha az elváltak egyénileg meggyógyultak. A gyermekek sebei lassabban gyógyulnak - életkoruk, az őket ért sérelmek és személyes adottságaik, érzékenységük határozza meg, hogy a folyamat meddig tart. A tercier válságkorszak lelkigondozói tartalma tehát az egyén megmentése, önmagával, Urával való szembesítése és az Urában való új értelemkeresés vagy a léte eddig megtalált értelmében való megerősödés - ha ez házasságán kívül esett. A lelkigondozó, lelki vezető és terapeuta mellett meg kellene jelennie a keresztény értékrendet képviselő mediátornak is. „Ha nem sikerült a házasság - legalább a válás sikerült", szokták mondani. Vitatható igazság, de egy esetben megtörténhet: ha a válság miatti megrendülés mindkét fél életében egy Isten előtti, új korszakot eredményez. Egy ilyen új kezdet áldásait tapasztalhatjuk a gyermekekkel és emberekkel való bánásmód megváltozásában, a másik ember szenvedésének megértésében és szenvedései közötti elfogadásában. Adja Isten, hogy az új kezdésnél az egyház és a gyülekezet népe ne csak ítélkezzen, hanem befogadó szeretettel segítsen az egyénnek.