Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.
Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása
A szekunder prevenciós terápiás tevékenységet megelőző diagnózis summáját így fogalmaztuk meg: a működő párkapcsolatban a másik fél egyes tulajdonságainak olyan leminősítése, amely nem jelenti a párkapcsolat egészének leértékelését. A diagnosztikus vonások részletezésénél említettük, hogy a lelkészházaspár-kapcsolatok esetében különösen hosszúra nyúlik vagy nyúlhat ez a folyamat, méghozzá több okból. A felek egzisztenciális érdeke, hogy kapcsolatukat „mintaházasságként" vagy „professziónak munkakapcsolatként" szilárdítsák meg. E törekvés kudarcot vall, ha a kapcsolat érzelmi tartalékai kimerülnek, s az egyik fél - általában az asszony, ha nem ő a lelkész visszahúzódik a család nyújtotta szerepekbe vagy más tevékenységekbe, míg a lelkész férj a szolgálatba temetkezik. Ez a helyzet „teologizálódik": „Nekem ügyem az evangélium, neked nem ügyed az evangélium." Vagy nem éleződik ki a válság, csak sivárabb lesz a kapcsolat. Ilyenkor mindketten etikusnak, értékesnek tartják a másik fél szerepkörét és a saját szerepkörüket, a kapcsolat ingerszegénységét azonban az efféle kölcsönös méltánylás egyáltalán nem szünteti meg. Valószínűleg tisztelik ugyan egymást, de a tiszteletben már megjelenik a távolságtartás. Ugyanakkor ez az időszak a konzultatív párterápia időszaka is lehet. Két kérdést kell tisztáznunk ahhoz, hogy a terápiás beavatkozás eredményes legyen: Mi szükséges az eredményes párterápiás konzultációhoz lelkészházaspár esetén? Mire kell különösen felfigyelni lelkészházaspároknál? Az első kérdésre lényegében azt válaszolhatjuk, hogy a lelkész-, illetve nem lelkész házaspárok alapjában ugyanazon terápiás eljárásokkal kezelhetők eredményesen. Kissé részletesebben kibontva: Első feltétel, hogy - különösen az első beszélgetésnél - mindkét fél jelen legyen. Telefonos jelentkezés esetén ezt feltételként szabhatjuk. 37 Második feltétel: a terapeuta a felek által kimondott probléma mögé látva érzékelje a valós okot, legalábbis a sejtés, hipotézis szintjén. Harmadik feltétel: a terapeuta eleve tisztázza, hogy a házaspárnak is aktívan dolgoznia kell a gond megoldásán. 38 (Itt derül ki, hogy van-e elegendő „éndinamika" a felekben, és kiben mennyi.) Negyedik feltétel: Tisztázni kell, hogy a házasság nem „professzionális-missziói kft"; így a terápia sem a közös missziói lendület erejét kell hogy fokozza, hanem szigorúan a párkapcsolat intimitásszintjének emelésére hivatott. Ötödik feltétel: a tünetekről sikeresen át kell helyezni a hangsúlyt magára a házaspárkapcsolatra. Eközben a terapeuta a kevésbé sérült félre kezdjen építeni, mert így van esély arra, hogy az egyik fél javít kapcsolati attitűdjén, s ezáltal talán a másik félnél is eredményt érünk el. Hatodik feltétel: menet közben egyik félnél se legyenek érzékelhetők prepszichotikus vagy kollúziós tünetek (lásd feljebb), hiszen ez már nem párkonzultációs, -terápiás téma, hanem pszichoterápiás vagy pszichiátriai. Az egész folyamatnak alapfeltétele, hogy pszichés szempontból mindkét fél viszonylag egészséges legyen. Hetedik feltétel: a párterápiás folyamatban a párkapcsolat a rendszerszemlélet alapján önálló egységként kezelendő, de úgy, hogy soha nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni a párkapcsolatot körülvevő egész rendszert, azaz a család egyéb tagjait. Nyolcadik feltétel: a kapcsolattörténet kibontása során arra is figyelni kell, hogy a
