Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

dicsőségére. Mindez segít abban, hogy az ember megszabaduljon helytelen önképétől és a helytelen istenképektől is.

34 A primer prevenció lehetőségei között a teljesebb istenismeretre való eljutás és ehhez kapcsolódóan az önismeret elmélyülése az, ami különösen is elősegíti a személyiség lelki-szellemi kiteljesedését. Ezután fölvetődik a párválasztás, pontosabban a párválasztásban való igényesség kérdése, amely mélyen összefügg a kapcsolatot teremtő és a társat ajándékozó Isten jelenlétével az életünkben. Ismét idéznem kell Pál döntően fontos megállapítását: mindenkinek kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek amúgy.

35 A diagnosztikus részben már tisztáztuk, hogy a házas állapot éppúgy Isten kegyelmi ajándéka, mint a magányos életforma. A párválasztás emberi szempontból a mi választásunknak és döntésünknek látszik, lelkileg szemlélve azonban észrevesszük, hogy a találkozás Isten műve. Fentebb említettük, hogy válságban lévő lelkészházaspárok vagy akár nem lelkész párok esetében sokszor nem mutatkozott Isten keze munkája a kapcsolatokon. Azonban az egyedül élőknél is tapasztalható ugyanez: vannak, akik az egyedüllétet szabadságban élik meg, s ilyenkor kreativitásuk, élethivatásuk kibontakozása jele annak, hogy az egyedüllét nem céltalan, sőt azt Isten munkálta ki bennük. Ugyanakkor, ha az egyedül élő ember nem tapasztalja meg erősen Isten kegyelmi munkáját, bizony úgy tűnik, hogy békétlen az élete, és csakis egy házasságban vélné megtalálni léte értelmét. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert tévedés lenne a teológiai hallgatóknak csak a házas életforma áldásait hangsúlyozni. Nemcsak a házas életforma lehet istenadta életmód. Ezt a primer prevenciós folyamatok kapcsán is hangsúlyoznunk kell. (Lassan már ott tartunk, hogy aki nem nősült meg, vagy különösen aki nem ment férjhez, a „deviáns kisebbséghez" tartozik.) A házaspárkapcsolatra való felkészülés és felkészítés, illetve az egyedüllétre való felkészülés és felkészítés egyaránt fontos. A házaspárkapcsolatra nézve különösen nagy jelentősége lehet az előzetes, konzultatív tanácsadásnak, amely a házaspárkapcsolat „anatómiáját" hivatott megértetni. Annál is inkább, mert a jegyesség ideje alatt sok későbbi feszültség megelőzhető, előre feldolgozható. A későbbi konfliktusok és kapcsolati válságok primer preventív kezelése, megelőzése az egyéni, Krisztus-központú hitélet megerősítésével kezdődik, s az önértékismeret kibontakoztatásán, valamint a kapcsolatra segítő karizmák felismertetésén át a kapcsolatok kibontakoztatásáig tart. Mindebben a kapcsolatainkat kibontakoztató Úr kegyelme munkálkodik. A primer prevenciós folyamat lelki szempontból a kegyelem által elindított folyamat, emberileg nézve pedig a kegyelem fölismerését és elfogadását jelenti. Hangsúlyozandó, hogy mindennek gyümölcse az a felismerés, hogy az egyedül maradás vagy a társas lét egyaránt lehet Isten munkájának eredménye. A fiatal teológusok, lelkipásztorok képzésében rendszeresen és tartósan helyet kell szentelni e fentebbi gondolatoknak. Nemcsak intellektuális teológiai felkészítésre van szükség, amely tanulást föltételez, hanem a lelkiségben való elmélyedésre is, amely viszont élményszerű folyamat. Unlearningnek, elengedésnek nevezzük a transzgenerációs mítoszoktól, a családi negatív szociális mintáktól való szabadulást, a negatív istenképektől való szabaddá válást, a megszokott beidegződések elengedését. „Isten úgy hoz be új és szükséges dolgokat az ember életébe, ha az ember teret enged ezek számára: ha a régi tömlőket kidobja, és újakba tölti az Istentől kapott új bort."

36