Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

ütközünk meg annyira. Már más a helyzet, hiszen az elmúlt 20 év során feltűnően változtak az együttélési-párkapcsolati szokások Magyarországon.

4 Ez különösen feltűnő, ha az elmúlt 30-40 évet vesszük figyelembe. Mindeme változásokkal direkt vagy indirekt összefüggésben feltűnően nőtt a kapcsolati válsággal küzdő emberek, házaspárok, párok, családok száma. E személyes kapcsolati válságok mint szituatív (primer) hangulati betegségek, úgynevezett dyszthimiás zavarok, pszichoepidemiális hatásukkal kapcsolati és viselkedésmintát nyújtanak a társadalomban, és az újfajta együttélési szokások mintájául szolgálnak. E változások azon is lemérhetők, hogy feltűnően nőtt a válságkezelő „műhelyek" iránti kereslet, akár a pszichológiai, akár a pszichoterápiás lelkigondozói, akár a nevelési tanácsadásra és az ezek kínálta (néhol szűkülő) lehetőségekre gondolunk.

5 Az elmúlt 13 évben összesen mintegy 400 házaspár kereste fel szolgálatunkat a segítségkérés igényével kapcsolati-családi válságuk kezelése, gyógyítása céljából. Közöttük 42 lelkészházaspár jelent meg szolgálatunknál kapcsolati zavarral, a legtöbbször súlyos, „se veled, se nélküled" vagy „mással igen, de veled nem" kollúziós válságzónákban vergődve. E lelkész-párkapcsolati válságok szenvedő tagjai mintegy 40%-ban mindketten lelkipásztorok voltak, 40%-ban a férfi volt a lelkipásztor, 20%-ban a feleség. Felekezetük szerint a 42 pár nagyobbrészt református volt, de voltak közöttük evangélikusok, baptisták is. Minden lelkészházaspárral 3-15 ülésben találkoztunk és dolgoztunk konfliktusaik megoldásán. A 42 lelkészházaspár mellett most nem vesszük figyelembe azokat a nem lelkész „egyházi szolgákat" (presbiterek, tanárok stb.), akik egyéni problémákkal, lelki vezetést igénylő kérdésekkel kerestek meg bennünket. (Közöttük római katolikusok is voltak.) Az ő eseteiket legföljebb csak megemlítjük e tanulmányban, mivel itt a lelkészházaspárok kapcsolatait akarjuk vizsgálni - olyan kapcsolati válságokat, amelyeknek elszenvedői egy egyházi közösség meghatározó, vezető tagjai, és az esetek 95%-ában parókián laknak. Mindez azért fontos, mert minden őket érintő válság többé-kevésbé kihat az általuk irányított gyülekezeti közösségekre is. Vagy úgy, hogy megosztottságot kelt a gyülekezet tagjai között, vagy úgy, hogy a gyülekezet nagyobbik része valamelyik fél oldalára áll szánalomtól, illetve rokonszenvtől és együttérzéstől vezérelve. Ez semmiképpen nem eredményezi az adott gyülekezet egységesülését - inkább lassú erózióját. Az egyik felet szimpátiával kísérő csoport empátiája egy másik csoportnak a másik fél iránti empátiáját erősítette. Ezeket a csoportképződéseket erősen meghatározta a gyülekezeti tagok lelki háttere: az, hogy ők maguk elváltak-e vagy sem, hogy milyen a hitbeli irányultságuk, ortodox vagy liberális felfogásúak-e stb. Egyszóval az értékek közvetítésére hivatott házaspár lelki és kapcsolati válsága befolyásolja a szolgálat minőségét, és így a közösség lelkikapcsolati válságát is előidézheti. Mivel az érintett házaspár korábban másokat Istenhez vezetett közelebb hiteles helytállásával, most a gyülekezet e tagjainak a lelki fejlődése is veszélybe kerül - különösen akkor, ha erősen kötődtek lelki vezetőjükhöz. Sőt ezek a válságtörténetek nagymértékben átgyűrűznek a gyülekezeti térből az egyházközösségi színterekre. Súlyosan torzulnak a hírek, felelős egyházi vezetők is nehéz döntési helyzetbe kerülhetnek. A pár- és családgondozó számára e fenti problémahalmaz az „alltäglich" jelzőt azóta bizony érzelmi-szakmai tartalommal töltötte fel: ma már nem retten meg egy-egy ilyen