Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - SZARKA MIKLÓS: Lelkészházasságok válsága és gondozása

c) Esetismertetésre, még torzított esetismertetésre sem kerül sor e tanulmány során, mert kínosan ügyeltem a titoktartásra és a páciensek érdekeire. Az egyháztársadalom szűk keresztmetszetű, és sokan ismerik egymást. Még egy torzított eset se késztessen fantáziálásra senkit, hogy kiről van vagy lehet szó. d) Azt is tisztáznunk kell, hogy kinek a védője - ágense, orátora - a lelkigondozó, a párterapeuta. Az evangéliumé? Annak nincs szüksége védelemre. Az anyaszentegyházé? Akkor mindent meg kell tennie minden házaspárkapcsolat egyben tartásáért. A házaspáré? Vajon a házaspár tudja-e, hogy neki mi a jó? Az egyik házastársé? Ha a terapeuta az egyikük védőjévé szegődik, elveszíti magát a párt, és vége a pár gondozásának. A válasz így hangzik: minden párkapcsolati konfliktusnak van céloka, causa finaíisa, ahogy minden emberi válságnak van egy Istentől rendelt céloka, causa finalisa. (Jn 9,1-3). Nos, a pasztorálpszichológus házaspárgondozó e célokot keresi vagy a pár, vagy az egyén életében. Azaz: minden kapcsolati vagy életválság a teremtő és újjáteremtő Isten eszköze lehet, amely által a pár (vagy az egyén) életét újraértelmezve új életszakaszba léphet - miután átélte és talán megoldotta a válságot. Sőt ezáltal Isten szeretetének kimeríthetetlen gazdagságát is mélyebben ismerheti meg (Jób 42,5). Természetesen a párterápiás munka nem evangélizáció. A mélyebb istenismeretre jutás egy válság nyomán csakis akkor lehetséges, hogyha az etikailag vezérelt segítő tevékenység keretében a válságban lévő személy, aki a xpovoc áldozata, gyökereit újra meglelvén a krisztusi létidő, a Koupoc törvényeibe illeszkedik. Ez is megtörténhet úgy, ahogy a tíz bélpoklos közül az egyikkel megtörtént (Lk 17). A párgondozó ennek a céloknak a keresésén dolgozik együtt a házaspárral vagy az egyénnel, ha lelkigondozói munkát végez - Isten dicsőségére. e) A tanulmányban szándékosan nem a kliens, hanem a páciens szót használom. Egyszerűen azért, mert e szavak eredeti jelentése immár nem azt jelenti, amit a mai ember ki akar fejezni velük. A cliens szó eredeti jelentése: jobbágy, hűbéres, alattvaló, aki egy hatalmasabb vagy gazdagabb római polgár hatalmától függött. A patiens szó pedig azt jelenti: szenvedését türelmesen eltűrő, béketűrő ember (1. Finály Henrik Régeni István: Latin-magyar szótár. Kolozsvár, 1858). Ezért nekünk pácienseink vannak, és nem klienseink - és azzal a reménységgel dolgozunk, hogy a páciens meggyógyul, és megszűnik páciens státusa. Miért szükséges a lelkipásztor házaspárkapcsolatának gondozása? Amikor 1990-ben, kiadásának évében kezembe vettem az M.Jossutis és D. Stollberg szerkesztésében megjelent könyvet, amely a Házasságtörés a lelkészlakban címet és a Lelkigondozás egy mindennapi életválságban alcímet viseli, megrettentem.

3 Különösen tragikusnak éreztem az alcímben az „alltäglich" (mindennapos, mindennapi) jelzőt. A könyv szerzői számára e jelző kettős jelentéssel bírt: egyrészt sejtette, hogy a szerzők gyakran találkoztak e jelenséggel, másrészt hogy az természetes esemény, a mindennapi élet része. Azóta 16 év telt el, sok minden változott, és a fenti címen ma nem