Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy
Vitnyédy Fabricius pályáját is nagy gonddal követte. Alumnusa még Tübingenben tanult, amikor 1661-ben megpróbálta megszerezni neki a kassai rectori állást; 40 kísérlete azonban nem járt sikerrel. 1663-ban, amikor Fabriciust magiszterré avatták, az ügyvéd latin nyelvű levélben köszöntötte, mentorának, Gerhard professzornak pedig török könyvet küldött ajándékba. Tanulmányainak befejezése után Fabricius egy évig az ügyvédnél lakott, és a Vitnyédy fiúk nevelője volt. Ezután - 1668-tól - Petrőczy István kaszai udvarában előbb tanári, majd rectori tisztséget viselt Vitnyédy alumnusai tanulmányaik során kettős feladatkörben szolgálták patrónusukat. Egyrészt nemzetközi hírekkel látták el a hatalmi politika iránt igencsak érdeklődő ügyvédet, illetve tájékoztatták a német protestánsokat a magyarországi Habsburg-politika kétszínűségéről. Másrészt rendszeresen írtak a Vitnyédy megrendelésére kiadott verseskötetekbe. Az ügyvéd ugyan saját kezűleg írta családja krónikáját, 41 de költői vénája nem volt. A feleségének, fiának, valamint urának, Zrínyi Miklósnak halálára kiadott gyászversgyűjteményekbe alumnusaival íratott. Az első ilyen füzetecske felesége, Raidel Zsuzsanna emlékére jelent meg 1660-ban Wittenbergben Epicedium in... obitum... Susannae Radeliae 42 címmel. A versek szerzői között ott találjuk Ensel Jánost, Unger Mihályt és Szenczi Fekete Istvánt is. Vitnyédy 1662-ben elveszítette alig nyolcéves István fiát, akiben pedig öregkora támaszát, pályájának továbbvivőjét látta. Bár a csapás nagyon lesújtotta, az ügyvéd most is igyekezett méltóképpen elbúcsúzni: egy 1663-ban Tübingenben kiadott gyászversgyűjteménnyel emlékezett meg az ifjabb Vitnyédy Istvánról, Carmina Lugubria in obitum Stephani Witnyedy scripta 43, címmel. Dömötöri György latin és magyar, Losy Odor János latin, Fabricius János latin és szlovák, Vitnyédy János francia, tübingai diáktársaik és tanáraik pedig német, görög és héber nyelvű versekkel búcsúztak. 44 1664-ben újabb csapás érte Vitnyédyt urának és barátjának, az általa tisztelt és egekig magasztalt Zrínyi Miklósnak a halálával. Zrínyi nemzetközi hírű hadvezér és politikus volt, és ügyvédje igyekezett méltóképpen megemlékezni róla. Minden bizonnyal az ő pénzén jelent meg 1664-ben Tübingenben az a Dömötöri György által szerkesztett verseskötet is, 45 amely Honor Posthumus... 46 címmel 47 gyűjtötte egybe 23 tübingeni tanuló 30 - német, latin és magyar nyelvű - versét. 48 E szomorú sort az a gyászversgyűjtemény zárja, amely már magának Vitnyédynek a halálára jelent meg Kassán 1670-ben, ugyancsak Dömötöri György neve alatt, Threnodia sive Lugubris Cantus 49 címmel. A füzetecskében Dömötöri két hosszabb, latin című, de magyar nyelvű költeménye mellett egy sor rövidebb latin gyászverset találunk. Szerzőik Eperjesen tanuló dunántúliak (Kőszegről, Sopronból), valószínűleg Dömötöri diákjai. Az ügyvéd házában tehát számos alumnus 50 fordult meg. De a Szent György utcai Vitnyédy-palota egyébként is kisebb kulturális központ lehetett. Az öregedő ügyvéd mellett állandóan két-három íródeák dolgozott, ráadásul egyetemi tanulmányaik előtt álló ifjak is élvezték a ház kényelmét. Az ellátásnak persze ára volt: a fiatalemberek okították Vitnyédy még gyermekkorú fiait. így került Sopronba Guzich János árvái alispán két fia 1657-ben, s így lett Chalupka Sámuel - a híres trencséni szlovák lelkész - fia Vitnyédy Zsigmond praeceptora 1664-ben. A Vitnyédy-házban tanulók tehát
