Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

megismerkedhettek a latin, német, magyar és szlovák nyelvvel és írásbeliséggel, sőt a török beszédet is gyakorolhatták, amelyre a ház egyik rabnője tanította a fiatalokat. A külföldi tanulmányutak enyhítettek ugyan az evangélikus oktatás gondjain, de nem jelentettek megoldást. A dunántúli lelkészképzés 1643-ban súlyos csapást szenvedett. Az országrész leghatalmasabb lutheránus főura, gróf Nádasdy Ferenc áttért a katolikus vallásra, és kiterjedt birtokain erős ellenreformációs tevékenységbe kezdett. Neofita buzgalmának esett áldozatul az atyái által támogatott csepregi gimnázium, a dunántúli lelkészképzés központja is. Mivel Csepreg szerepét a kicsiny és szegény kőszegi gimnázium nem tudta betölteni,

51 a magyar vidéken a lelkészutánpótlás nehézségekbe ütközött. Sopronban ugyan már 1537-től működött latin-német nyelvű evangélikus iskola,

52 de a város lakossága döntő többségében német volt, ezért az elemi szintnél magasabb fokú magyar nyelvű képzés iránt nem mutatkozott igény. Mivel a dunántúli magyar lelkészképzés elsősorban Csepregre épült, az intézmény elvesztése után pár évvel már komoly bajok jelentkeztek. Elsőként - jellemző módon - magánszemélyek reagáltak a nehézségekre. Andrássy János soproni lakos, magyar nemes már 1644-ben ezer forintot hagyott a városra azzal a kikötéssel, hogy a tanácsnak az összeget egy - a jövőben megszervezendő - magyar gimnázium javára kell fordítania. Andrássy példáját követte 1647-ben Lővey Mátyás tanácsúr is, aki szintén jelentős összeget adományozott a magyar gimnázium megvalósítására.

53 1652. január 12-én Vitnyédy István, Sopron városának korábbi magyar jegyzője Grad György városi belső tanácsos, későbbi polgármester társaságában javaslatot tett hat magyar származású diák tanulmányainak és ellátásának finanszírozására. A városi tanácstól csupán szállás és tüzelő biztosítását kérték, mert úgy vélték, hogy a szorosan vett tanulmányi költségek az egyes polgárok adományaiból fedezhetők. Indoklásként elmondták: „...a lelkészet a magyar vidéken, különösen a hódolt részekben, olly gyenge lábakon áll, hogy annak felsegélése módjáról szükségesképpen gondoskodni kellene (...), nehogy olly egyéneket kelljen felszentelni, kik az olvasásban is gyengék."

54 Azt is hangsúlyozták, hogy a soproni latin gimnázium diákjai nem vagy csak alig értenek magyarul. Vitnyédy és Grad javaslata mindenképpen a köz - az evangélikus egyház és a magyar hívek - javát szándékozott szolgálni. Végleges megoldást azonban csak a soproni Gymnasium Hungaricum megszervezése hozott. Az intézmény, amelynek felállítására Raichenhaller Richárd belső tanácsos 1657 májusában tett javaslatot, 1658. július 11-én nyitotta meg kapuit. Vitnyédy javaslatára a tanács Kövesdy Pált kérte fel rectornak,

55 aki ekkoriban Eperjesen tanított. A soproni magyar gimnázium megnyitása után Vitnyédy egy országos jelentőségű tanintézet felállításában is közreműködött. Bayer János, az eperjesi gimnázium ambiciózus tanára már 1663 novemberében kidolgozta egy akadémiai rangú tanintézet tervét.

56 Elképzeléséhez, amely a virágzó gimnázium továbbfejlesztésén alapult, sikerült megnyernie Weber János polgármester támogatását. Weber tisztában volt a vállalkozás horderejével, ezért további patrónusok bevonását javasolta. Ésszerűnek látszott a felső-magyarországi Pentapolisz négy másik városát (Kassa, Lőcse, Bártfa, Kisszeben) is megkeresni az ügyben. Az iskolafejlesztés tervét az 1665. augusztus 11-20. között