Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

feladata volt, de az ifjúnak Zabántói és Stürzertől is kellett tanulnia, amiért is az előbbinek heti tíz garas, az utóbbinak fél tallér járt. A szenei prédikátornak írott levél Vitnyédy eperjesi pártfogoltjára is utal, aki Ensel János

29 volt. Ensel tanulmányait, életútját az ügyvéd szinte atyai szeretettel követte. Amikor az ifjú Eperjesen tanult, Vitnyédy tekintélyes barátja, Keczer Menyhért felügyeletére bízta: „Ensel nevű ifjú legény alumnusom, (...), kérem Kgdet, legyen commendatus azon szegény legény alumnuson, ha szüksége lenne."

30 Az ekkoriban zajló, II. Rákóczi György beavatkozásával tovább élesedő lengyelországi háború azonban nyugtalanságot szült az eperjesi diákok között. Az aggódó ügyvéd júliusban így írt Enselnek: „Tudom elég félelemben vagytok az lengyelek miatt, félő az tanulástok is félben ne maradjon (...), mindjárt az Vittenbergában küldjelek, hogy üdődet haszontalanul ne kellessék töltened."

31 Ensel szívesen ment Wittenbergbe, a következő év nyarától itt folytatta tanulmányait. Az ügyvéd és alumnusa közti kapcsolat azonban ekkor sem szünetelt: 1661-ben, Wittenbergben megjelent Disputatio theologica de electione et reprobatione

32 című munkáját Ensel - a kor szokásának megfelelően - patrónusának, Vitnyédy Istvánnak, gróf Zrínyi Miklós horvát bán belső titkos tanácsosának ajánlotta. 1661 májusában az ifjú hazatért, majd a kőszegi iskola rectora lett. Ez az állás azonban igen sok nehézséggel járt. Ensel elődjének komoly nehézségei voltak a reá bízott diákokkal, s a bajok távozása után is megmaradtak. Vitnyédy gondos patrónusként igyekezett megfelelő helyet biztosítani Enselnek, ezért mindhárom érintett félnek - Gödi Imre magyar és Klesch Dániel német lelkésznek, valamint a kőszegi tanácsnak - levelet írt, amelyben tisztességes munkakörülmények biztosítását kérte.

33 Fellépésének aligha lett meg a kívánt hatása, Ensel ugyanis rövidesen Kaszára, báró Petrőczy István várába ment udvari lelkésznek. Petrőczy István úgyszólván atyjaként tisztelte Vitnyédyt. Állandó levelezésben álltak, az ügyvéd több alkalommal is a bárónál töltötte a karácsonyt. Ezért igen valószínű, hogy Petrőczy Vitnyédy kérésére alkalmazta Enselt udvari lelkészként. Vitnyédy pártfogoltja volt Dömötöri György

34 is, aki 1662-től Tübingenben folytatott teológiai tanulmányokat. Az ügyvéd az ő fejlődését is figyelemmel kísérte, mentorával, Schwartz professzorral pedig rendszeresen levelezett. Tájékoztatta a professzort a magyarországi evangélikusság helyzetéről, de pénzt is küldött Schwartznak, hogy fordítsa az alumnus szükségleteire.

35 Dömötöri háláját mutatja, hogy az ügyvéd haláláról értesülvén még ugyanabban az évben - 1670-ben - verseskötetet adott ki Kassán Threnodia sive lugubris cantus

36 címmel; a címlapon urának és patrónusának nevezte Vitnyédyt. Az árvái születésű Fabricius János

37 szintén Vitnyédy alumnusa volt. 1663-ban Tübingenben magiszteri fokozatot szerzett, majd Jénában és Wittenbergben tanult; közben mindvégig az ügyvéd támogatását élvezte. Exercitatio theologica de causis salvificae fidei (Tübingen, 1663),

38 valamint Dissertatio philosophica de ubitate universalia (Magdeburg, 1665)

39 című munkáját Vitnyédynek ajánlotta. Az utóbbi mű ajánlásában elmondja, hogy az ügyvéd milyen bőkezűen bánik a tanulni vágyókkal, neki magának is hatszázötven tallért juttatott az elmúlt öt év alatt.