Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

Az egyházmegyei zsinatok A katolikus egyházon belül az egyházmegyei zsinatok intézménye a problémafeltárás és az egyházkormányzás új formájaként jelent meg. Régóta nem gyakorolták ezt az intézményt a magyar katolikus egyházon belül. Az egyházmegyei zsinatok esetében nemcsak a rendelkezések érdekesek, hanem a viták lefolytatása is. Püspök és pap, elkötelezett hívő, világi és külső szakértő együtt gondolták át a megvizsgált témákat, és a vita végeredményeit ajánlásban fogalmazták meg. Az egyházmegyei zsinatok a II. vatikáni zsinattal és a hatályos egyházjoggal ellentétes rendelkezést nem hozhattak, és döntéseiket csak ajánlások formájában fogalmazhatták meg, amelyeknek a betartását nem kérhették számon. Az egyházmegyei zsinatok tehát nem hoztak gyökeres változást a II. vatikáni zsinati rendelkezésekhez képest, mégis mélyreható gondolkodásbeli változásokat eredményeztek. Az időben először megtartott esztergom-budapesti főegyházmegyei zsinat

32 erősen meghatározó jelleggel hatott a többi egyházmegyei zsinatra, de nem korlátozta azokat. Problémalátás és megoldási javaslatok A továbbiakban néhány egyházmegyei zsinatot vizsgálunk meg abból a szempontból, hogy mit tartott a zsinat a legfontosabbnak, milyen módon írta le a tapasztalt pasztorációs problémát, és az új evangélizációra milyen megoldást javasolt. Ezek az egyházmegyei zsinatok 1995-1998 között zajlottak le minden magyar katolikus egyházmegyében. Csak reprezentatív idézeteket közlünk négy egyházmegye - Szeged-Csanád (SZCS), Kalocsa-Kecskemét (KK), Vác (V) és Székesfehérvár (SZF) - zsinati könyveiből a problémák feltárására és a megoldási javaslatokra.

33 A Szeged-Csanádi Egyházmegye zsinata alapvetően a szentségek kiszolgáltatáshoz fűződő pasztorációt választotta a problémafeltárás vezérfonalául. A továbbiakban ennek alapján tekintem át a felvetődő problémákat és a megoldási javaslatokat, és ahol egy másik egyházmegye lényegesen eltér a megoldásokban, ott a fenti rövidítés beiktatásával jelzem az eltérést. Az alábbi pontokba sorolás nem jelent fontossági sorrendet, jórészt a szeged-csanádi zsinati könyv számozását követem. Más egyházmegyei zsinati dokumentumok más felosztásban tárgyalják ezeket a témákat. 1. A keresztség

34 esetében probléma adódik abból, hogy a keresztség társadalmi szokás és nem meggyőződés eredménye; a keresztszülők kisebb része bérmálkozott csak meg; alapvetően a gyermekkeresztelés szokása dívik. Ez a kommunista időszak alatti félelem miatt visszaesett, ebből adódnak a felnőttkeresztelések. A probléma megoldására javasolja a kellő életkorhoz alkalmazott előkészítést. Azok előtt a felnőtt keresztelések előtt, amelyek a házasságkötésekkel összefüggésben történnek, vonjanak be keresztény házasságban élő laikusokat is. KK: 5 éves korban határozza meg a gyermekés a felnőttkeresztség elkülönítését. Utal arra, hogy a 874. kánon teljesíthetetlen követelményeket támaszt a keresztszülők elé.

35 Nem katolikus csak katolikussal együtt lehet keresztszülő, ha egyházában az analóg kritériumoknak ugyanúgy eleget tesz, mint a katolikus fél. Sok a közvetlenül elsőáldozás előtti keresztelés a vallásos falvakban. A felnőttkeresztségre jelentkezők az ifjúsági csoportból származnak, akik vagy keresztszülők szeretnének lenni, vagy egyházi házasságot akarnak kötni. Az oktatás