Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban
meg: a hívek véleménye megváltozott az egyházi vezetőkről, és csak részben követik a hallott hivatalos tanítást. 30 Az 1971-1991 közötti időszakban végzett felmérések szerint a magyar lakosság 71,3%-a vallotta magát katolikusnak, és ez a helyzet szinte stabilnak mondható volt. A 1992-es KSH-felmérés szerint 67,8%-ra csökkent ez a szám. A nagy médiavitával kísért 200l-es népszámlálási adatok szerint pedig a lakosságnak már csak 54,5%-a vallotta magát katolikusnak. További elgondolkodtató tény, hogy a magyar népesség 25%-a nincs megkeresztelve. 31 A kérdés tehát az, hogy mit tesz a katolikus egyház hitének terjesztése és megőrzése érdekében. Valóban sokak számára világos, hogy missziós helyzetbe kerültünk. Az egyház elleni gyűlölet, jobb esetben idegenkedés fenntartása ma is rendszeres és gyakorlati program a sajtóban. Mivel az egyházak megnövekedett karitatív és oktatói tevékenységük által az állami szociális és oktatási intézmények riválisai lettek, ezért piaci törvények szerint igyekeznek azokat lejáratni. A katolikus egyház médiaszereplését erős gyanakvással szemléli a hazai nem vallási sajtó. A Katolikus Rádió vételi nehézségekkel küzd, és a kereskedelmi és a közszolgálati média sem tekint rá jó szemmel. A katolikus egyetem és más egyházi felsőoktatási intézmények elleni nyílt vagy burkolt lejárató kampányok évenként ismétlődnek. Miközben az egyházi közszolgálatiság iránti társadalmi igény nő, a tevékenységet azonban ismétlődő viták kísérik, az egyházi intézmények működtetésére fordítható pénz korlátozott. A vallás társadalmi nyilvánosság előtti megélésének keretei szűkösek, és azt gyanakvással kísérik. A nagyobb egyházi megmozdulásokról szóló hírekbe kevés tényleges vallási tartalom kerül bele. A társadalomban az lett az uralkodó nézet, hogy a vallás a magánélet területéhez tartozik, illetve műveltségi tényező. Az evangélizáció belső nehézségei A magyar evangélizációnak a szekularizációból adódó minden problémával szembe kell néznie. Az emberek a személyes lelkigondozást igényelnék, a vezetők és az oktatók pedig inkább oktató-felvilágosító előadásokat szeretnek tartani. Az evangélizációnak nem az ismeretről, hanem a lélekről és a vallási érzékről kellene szólnia. A katolikus egyház versenyhelyzetbe került, elsősorban nem a történelmi, hanem a kisegyházakkal és az ezoterikus tanokkal. Sőt nagy kulturális különbség van a 40 év feletti lakosság és a 40 év alatti lakosság között. A vallásos emberek nagy százaléka a 40 felettiekből kerül ki. Ez nem meglepő, hiszen az ifjúsági pasztoráció volt a leginkább tiltott dolog a kommunista időszakban. Az ifjúsági táborok reprezentatívan sok embert mozgatnak meg, de a vallási kommunikáció ismereti része elmarad a kívántaktól. A mai huszonéves generáció erősen média- és reklámfüggő; nagy részük vallási ismereteit kulturális kuriózumnak tartja, és nem élethivatása megalapozásának. Nem hallgathatjuk el, hogy a kialakult helyzetért az egyházak is felelősek, hiszen elsősorban a rendszerváltozás után - nem egy esetben megfigyelhetjük a rossz helyzetfelismerést, illetve módszerválasztást.
