Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

A világháború és a propaganda A két világháborúban új tömegpusztító fegyverek jelentek meg, mind között a legalattomosabb a harci gáz volt. De ennél is alattomosabb fegyvernek számított a propaganda. A nácizmus és a kommunizmus - felhasználva az újonnan megjelenő tömegkommunikációs eszközöket, az újságokat, a rádiót és a mozifilmeket, később a televíziót új csodálni- és hinnivalót kínált az embereknek. A két világháború a hozzájuk kapcsolódó frontesemények által életre szóló „élményekkel" látta el az életben maradottakat. Mind a náci, mind a kommunista propaganda megragadta a tömegeket, és a vallással kapcsolatos pozitív érzelmeket alapvetően megváltoztatta, elsősorban a férfi lakosság körében. Az egyházaknak és vezetőiknek a tekintélyét rombolta, valamint az egyházak tanításának időszerűtlenségét hangoztatva hatékonyan meglazította a kapcsolatot hívő és egyháza, Isten és ember között. 1946 nyarán 1513 katolikus egyesület azonnali felszámolása történt meg. A háború és azt követő rendszerek, az erőltetett városiasodás új életmód követésére terelte az embereket. A vallási nézetek vállalása, vallásos könyvek és sajtótermékek birtoklása, vallásos szervezetekre épülő emberi kapcsolatok ápolása társadalmi hátrányt jelentett. A propaganda és az új társadalmi struktúrák mélyen belenyúltak az emberek magánéletébe és intim szférájába. A vallási üzenet továbbadása visszaszorult a templom falai közé. A keresztény egyházakat megfosztották intézményeiktől, és a vallási vezetők kapcsolattartása a tömegekkel igen nehézkes, ellenőrzött és manipulált lett. A vallási vezetőket arra kényszerítették, hogy részben a vallási alkalmakat is felhasználják a kommunista propaganda céljaira.

29 Az ebben a programban való részvétel megtagadása a hívekkel való kapcsolat elvesztését eredményezte. Az embereknek állandóan azt sulykolták, hogy a vallás meg fog szűnni. Ezek után meglepő, hogy az 1971-től 1991-ig terjedő időszakban végzett felmérések szerint a magyar lakosság 71,3%-a mégis katolikusnak vallotta magát. Új evangélizáció A rendszerváltás után óriási változások történtek a katolikus egyház - és vele együtt a többi keresztény egyház - felekezeti, pasztorációs és társadalmi helyzetében. A nemzetközi kapcsolatok látványos felvétele, a pápalátogatás, a katolikus egyházmegyék átrendezése 1993-ban, a szerzetesrendek visszatérése, az ingatlanok egy részének visszaszerzése és a pasztoráció szolgálatába állítása, az egyházi iskolarendszer bővítése és az egyházi tevékenység finanszírozási alapjainak átrendezése jelentős, nem remélt változást hozott az egyház életébe. Ugyanakkor a politikai rendszerváltással nem szűnt meg a múltbéli idegenkedés az egyházzal szemben. A külföldről hazajött papok és szerzetesek számára megdöbbentő tapasztalat volt, hogy az újabb generációk Magyarországon megtanultak vallási életforma nélkül élni, ezt tekintik természetesnek, és a vallásosság csak a múltból itt maradt csökevény számukra. Sokak számára a mai keresztény és katolikus egyházak a korszerűtlenség, az ódivatúság jellegzetességeit mutatják. A Magyar Egyházszociológiai Intézet és annak vezetője, Tomka Miklós számos esetben felhívta a figyelmet arra, hogy a statisztika szintjén érdekes változást figyelhetünk