Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

A világ és az egyház viszonya A Gaudium et spes (a továbbiakban: GS) kezdetű, magyarul „Egyház a mai világban" című zsinati konstitúció foglalkozik ezzel a kapcsolattal.

14 Nem definitív határozatok gyűjteménye a dokumentum, hanem fenomenológiai leírások sorozata és velük kapcsolatos feladatok előszámlálása, megnevezése. Ez az okmány népszerűsíti az - azóta sokat idézett - „idők jelei" kifejezést, analizálja egyén és közösség viszonyát, kimondja a földi dolgok autonómiáját, és sokat beszél a szekularizációról. De ebben a dokumentumban olvashatunk az ateizmusról, az ember titkáról, tulajdonságairól, az ember testi-lelki egységéről, a házasság és a család megváltozott légköréről, a gazdasági élet felvetette problémákról, a politikai közösségről, valamint a béke kérdéséről. Az egyház ebben a dokumentumban elkötelezte magát a személy méltóságának védelmében, sőt a test és lélek egységében élő ember védelmében (GS 1,14). Analitikusabb képet fogalmaz meg az ateizmusról: „Némelyek határozottan tagadják Istent, mások úgy vélik, hogy az ember egyáltalán semmit sem tudhat meg róla, mások Isten létének kérdését olyan módszertani előfeltevésekkel kezdik vizsgálni, melyek ezt a kérdést már önmagában véve értelmetlennek tüntetik fel. Sokan jogtalanul lépik túl a tapasztalati természettudományok határait" (GS 1,19). Az ateizmus korábbi sommás kiközösítése helyett árnyaltabb megfogalmazás kerül a dokumentumba: „Bizonyos, hogy nem mentesek a bűntől azok, akik szántszándékkal igyekeznek távol tartani Istent a szívüktől, és szántszándékkal kerülik a vallási kérdéseket" (GS 19). Az emberi közösségeket „.. .egymás teljes szellemi méltóságának tiszteletére alapozza" (GS 13). A vallási és politikai kérdésekben másként vélekedőkre is fontosnak tartja kiterjeszteni a szeretetet (GS 18). A magán- és közintézményeknek feladatul szabja, hogy az ember méltóságát védjék (GS 29). Az egyházról nem intézmény típusú, hanem üdvtörténet típusú definíciót ad, amikor kijelenti: „Az egyház az örök Atya emberszeretetének köszöni létét, az idők folyásában a megváltó Krisztus alapította és a Szentlélek gyűjtötte egybe, célja az üdvösség, amely eszkatológikus távlatú, mivel teljesen csak az eljövendő világban érthető el" (GS 40). A látható gyülekezet és a kegyelmi közösség kettőségében beszél az egyházról. Közösségileg és egyénileg is felhívja a figyelmet arra, hogy legyünk hűek Isten lelkéhez (GS 43). Hosszú fejezeteket szentel a család védelmének, amely az 1960as években láthatóan a bomlás jeleit mutatta, és ezzel felhívja a figyelmet a hitvesi szerelem és az élet tiszteletére (GS 51). A hit és a kultúra viszonyáról beszélve az evangélium és a kultúra sokszínű kapcsolatát fejtegeti a dokumentum (GS 58). Külön is érdekes fejezet a kultúra és a civilizáció összehangolása (GS 62). Igazán új azonban a gazdasági élettel foglalkozó fejezete, amely a munka és a szabadidő kapcsolatát éppen úgy tárgyalja, mint a beruházások és a pénzügyek kérdését vagy a tulajdonszerzés formáit és a magántulajdon jelentőségét. Csak ez a két dokumentum is jól mutatja, milyen gyökeresen új szemlélet és teológia született a II. vatikáni zsinaton. A zsinat ellenzői mindmáig azzal támadják, hogy annyira új volt, hogy a hitletétemény folyamatosságát meg sem őrizte. A zsinatot befejező VI. Pál pápa egész pápasága arra ment rá, hogy egyensúlyozzon a világban további nyitást követelő irányzatok és főleg a spanyol nyelvterületen működő, az egyházban