Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban
egyre inkább erősödő konzervativizmus között. Ezért nevezték őt „hamleti" alkatnak, az állandóan hezitáló pápának. II. János Pál pápa - „Pastor et nauta" A malakiási 15 jóslat pásztornak és hajósnak nevezte a lengyel pápát, és II. János Pál valóban a történelem legtöbbet utazó pápája lett. Amit a zsinat a dokumentumokban igyekezett megfogalmazni, azt a pápa igyekezett a gyakorlatban megélni. Nemcsak az egyik legtöbbet utazó, hanem a legtöbbet író pápa is volt. 27 éves pápasága alatt 104 pasztorális látogatást tett Itálián kívül és 146-ot Olaszországban; 317 várost és 333 plébániát látogatott meg pápasága alatt. 17,6 millió zarándokot fogadott 738 általános kihallgatáson; 246 államfő látogatott el hozzá. 1338 boldogot és 428 szentet avatott. 15 püspöki szinódust hívott össze. Irodalmi tevékenysége is óriási: 14 enciklikát, 15 apostoli buzdítást, 11 apostoli konstitúciót és 45 apostoli levelet írt, sőt számos irodalmi alkotását és elmélkedését is közzétette, exkluzív interjúkat adott. Elszenvedett egy félig sikeres terrortámadást, és még a saját esendőségét és betegségét is a lelkipásztori szolgálat céljaira használta fel. A különböző országokban tett lelkipásztori látogatások átformálták a pápaképet: a protokoll által már-már isteni magasságban lévő pápából a mindenki által elérhető és köztünk tevékenykedő pásztor képe alakult ki. Pápaságának nyitó enciklikája az 1979-es Redemptor Hominis, 16 az ember megváltója nevet viseli. Az egyház egysége egyik lényeges kritériumának a kollegialitás elvét tartja (RH 5), és hitet tesz ökumenikus elkötelezettsége mellett. Az igazság tántoríthatatlan képviseletében látja a saját és az egyház feladatát. „Jézus Krisztus minden kor emberéhez, hozzánk is ugyanazzal a szóval közeledik: »megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket«. E szavak egy alapvető követelményt és egy intelmet tartalmaznak: az igaz szabadság elemi föltétele az igazság iránti tisztességes lelkület; az intelem arra figyelmeztet, hogy kerülni kell minden színlelt szabadságot, minden felületes és csak az egyik félnek kedvező szabadságot, s végül azt a szabadságot, mely nem hatja át az ember és a világ teljes igazságát" (RH 12). De még ennél is fontosabb volt a szintén 1979-ben közreadott Catechesi Tradendae, korunk hitoktatásáról írott útmutatása. 17 Ebben alapvető feladatként jelöli meg a hitoktatást, sürgeti az újabb pedagógiai eredmények felhasználását, az életkori sajátosságok figyelembevételét és a rétegpasztorációt, külön megjelöli a püspökök, papok, szerzetesek és laikusok feladatát a hitoktatással kapcsolatban. „Hogy a dolgot még világosabbá tegyük; a hitoktatás az evangélizáció egészén belül arra törekszik, hogy a tanítás és az érlelődés időszaka legyen. Olyan időszak, amikor a keresztény ember, aki a hitben már elfogadta egyedüli Urának Jézus Krisztust és őszinte megtéréssel csatlakozott hozzá, egyre jobban megismerheti őt. Megismerheti Jézust, akinek átadta magát; az ő misztériumát, Isten országát, amelyet hirdetett, követelményeit és ígéreteit, amelyek az evangéliumban találhatók meg, és az utakat, amelyeket azoknak mutatott, akik követni akarják őt" (CT 3,20). II. János Pál minden nyilvános és magánjellegű találkozást felhasznált a tanításra.
