Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy
már 13-án hunyta le örökre. Bécsben ekkor már kész volt ellene a vádirat: a szervezkedésben játszott szerepéért fej- és jószágvesztésre ítélték. Vitnyédy oktatástörténeti szerepét csak akkor érthetjük meg, ha vagyoni helyzetéről és műveltségéről alaposabb áttekintésünk van. 1612-ben - Vitnyédy István születésekor - apja még Nádasdy Pál jobbágyai közé tartozott, s csak a következő évben kapott nemességet kiemelkedő szolgálataiért. Vitnyédy János ugyan a Nádasdyak bizalmasa volt, 2 fia későbbi jólétét mégsem az atyai örökség alapozta meg. Vitnyédy István 26 évesen lett Sopron városának magyar jegyzője. Felkészültségének és tehetségének köszönhetően igen magas fizetéshez jutott. A szabad lakáson kívül évi ötszáz dénár illette meg a várostól, míg jegyzőtársainak jövedelme csupán százötven dénár volt. 1640. augusztus 27-én feleségül vette Raidel Zsuzsannát, Endresz János külső tanácsnok nevelt lányát. 3 A tanács egy kívül-belül aranyozott ezüstserleggel lepte meg a fiatalokat; esküvői tanújuk a polgármester és a városbíró volt. A menyasszony jómódját mutatja, hogy ezer forintot móringolt. 4 Az ifjú pár a Szent György utca 7. szám alatti házat vásárolta meg, amelyet a tanács igen kedvező áron, 8150 forintért adott el magyar jegyzőjének. Vitnyédy 1647-ig maradt a város szolgálatában. Míg azonban Sopron tisztviselőjeként a város eltilthatta a független ügyvédi munkától, önállósulása után már szabadon kamatoztathatta növekvő szaktekintélyét, amelyet a vallási ügyek terén elért korábbi sikereivel alapozott meg. Ráadásul a Sopron megyei pénzügyek irányítójaként nagyszerűen felhasználható gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokhoz és információkhoz jutott. Tetemes bevételeit részben visszaforgatta a kereskedelembe, részben ingatlanszerzésre használta fel. Sopron belvárosában, a Szent György utcában két „palotája", a külvárosi Hosszúsoron háza, az Ujteleki utcában majorsága volt. 5 Muzsaj, Röjtök és Dörföly nagy részét, Fehéregyháza egyharmadát megszerezte, Locsmánd egy részét zálogban bírta, Ruszton szőleje, Szakonyban malma, Árvában majorsága volt. Egész élete szorosan összekapcsolódott a szőlőműveléssel és a borkereskedelemmel: vagyonának jelentős része ebben feküdt. 6 Kereskedelmi tevékenysége azonban nem szűkült le a borra. Üzlettársa lett a városi tanács tekintélyes tagjának, Sowitsch Ábrahám bőrkereskedőnek. A Thököly-birtokok jószágkormányzójával, Keczer Ambrussal kialakult barátsága is minden bizonnyal kereskedelmi kapcsolatként indult. Vitnyédy ugyanis rendszeresen vásárolt lovakat Keczertől, amelyeken azután Sopronban jelentős haszonnal tudott túladni. 7 A városi tanáccsal az 1650-es évek közepére annyira megromlott a viszonya, hogy el is akart költözni a városból. Két házát 18000 forintért megvételre kínálta Sopronnak, de az ügylet nem valósult meg. Mivel az ellentét megmaradt, 1661-ben ismét vételre kínálta javait: két belvárosi házát 18450, szőlőit 20300, szántóit és rétjeit 300-300 forintért ajánlotta fel, 8 de a tanács ismét nemet mondott. Jelentős jövedelmét azonban nem csak az anyagi javak gyarapítására fordította. Vitnyédy egészében véve sikeres politikai és szakmai pályájának alapját kiemelkedő műveltsége képezte. 9 Jogi és gazdasági tudása mellett nyelvismeretét is igyekezett bővíteni: latinul és németül természetesen tudott, valószínűleg olvasott olaszul, ismerkedett