Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

a francia és a török nyelvvel, s talán szlovákul is elboldogult. Ami jogi és történelmi műveltségét illeti, ezen a téren minden bizonnyal európai szinten állt: korának államelméleti munkái közül igen sokat ismert. Szenvedélyes könyvgyűjtő volt. Könyvtárának jegyzéke 550 tételt sorol fel,

10 igaz, némelyik műből több példányt is beszerzett. Gyűjteményének súlyát egy rövid összehasonlítással szemléltetem. Néhány - Vitnyédyhez hasonló anyagi helyzetű - köznemes könyveinek jegyzéke ugyancsak fennmaradt. A Wesselényi-mozgalom bukása után kivégzett Bónis Ferenc kassai könyvtára 39 kötetet tartalmazott;

11 Nádasdy Ferenc országbíró bizalmasa, a szintén lutheránus Hidvéghy Mihály ügyvéd 74 kötetet birtokolt;

12 Vitnyédy barátjának, a Thököly István szolgálatában álló Keczer Menyhértnek a gyűjteménye 63 könyvből állt.

13 Ha a Vitnyédy-könyvtárhoz mérhető kollekciót keresünk, jóval magasabbra kell tekintenünk, mint a vagyonos köznemesi réteg. Az ügyvéd gyűjteménye lényegében ugyanakkora volt, mint a sokoldalúan művelt Esterházy Pál nádor fraknói könyvtára: a nádor halála után, 1713-ban készült jegyzék 552 tételből áll.

14 Ez az összevetés akkor is tanulságos, ha figyelembe vesszük, hogy a dúsgazdag főnemes nem csupán Fraknón tartott könyveket. Vitnyédy István valószínűleg nemcsak olvasóként, hanem szerzőként is jelen volt a korabeli magyar szellemi életben. Bán Imre - elsősorban Vitnyédy terjedelmesebb, politikai témájú magánleveleiből kiindulva - feltételezi, hogy „noha a kor egyetlen nagyobb röpiratáról sem tudjuk, hogy az ő szerzeménye volna, a nemesi politikai publicisztika legjelentősebb képviselője"

15 volt, s talán tőle származik az a két mű, amelyről csak a Vitnyédy-könyvtár jegyzékéből tudunk.

16 Az általa megkezdett, majd leszármazottai által folyamatosan vezetett latin nyelvű családi évkönyv

17 egyértelműen bizonyítja alkotói hajlamait. A 17. században általánosan elterjedt szokás volt, hogy egy-egy tehetséges diák tanulmányainak költségét szülővárosa, esetleg egy gazdag személy - többnyire főúr - fedezte. Ha egy város volt a patrónus, a diáknak a magiszteri fokozat megszerzése után tanárként, lelkészként vagy hivatalnokként - meghatározott ideig a város szolgálatában kellett maradnia. Ha erre nem volt hajlandó, tanulmányainak költségét vissza kellett térítenie a városnak. Az arisztokraták és a gyarapodó köznemesek vagyoni helyzetük szerint áldoztak a tehetséges fiatalok képzésére. A korszak leggazdagabb evangélikus főnemese, gróf késmárki Thököly István az eperjesi kollégium bőkezű támogatásán kívül legalább négy fiatalember külföldi tanulmányait fedezte.

18 A század második felére az arisztokrácia mögé felzárkóztak a vagyonos, kereskedelemből meggazdagodott köznemesek is. Keczer Ambrus, a Thököly-birtokok jószágkormányzója egy,

19 míg a református Szuhay Mátyás, a tekintélyes abaúji táblabíró már két fiatal tehetség támogatására vállalkozott.

20 Az úri pártfogó talán még szorosabb függésben tartotta alumnusát, mint a városok. Amikor az alumnus hazatért, urának szolgálatába kellett állnia: még az itthon iskolázott Vitnyédy is az őt támogató Nádasdy család secretariusaként kezdte pályafutását. Akik a külföldi egyetemeket is megjárták, udvari lelkészként vagy az úr gyermekeinek /