Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Seminarium Ecclesiae - GONDA LÁSZLÓ: A protestáns iskola mint misszió?
- különösen az iszlám - váratlan reneszánsza, valamint a vallásközi kapcsolatok területén megjelenő teológiai relativizmus is hozzájárult a misszió kríziséhez. A 20. század közepére tehát kialakult az a légkör, amelyet Walter Freytag német missziológus így foglalt össze: „Eddig a missziónak voltak problémái, mára a misszió maga vált problémává." 15 Talán nem véletlen, hogy - nyugaton és keleten egyaránt - a misszió ettől az időszaktól kezdve veszítette el a hitelét a közbeszédben is. Ebben a kritikus légkörben fogalmazódott meg az a felismerés - elsősorban a barthi teológiából érkezett impulzusok nyomán -, hogy a misszió létjogosultsága nem az egyház e világi hitelességének függvénye. Az ökumenikus zsinatok hagyományához visszanyúlva a missziót immár nem az egyház feladataként írták le, hanem úgy, mint ami Isten természetéhez tartozik. Isten missziója 16 azt jelenti, hogy az Atya küldi el a Fiút, hogy az üdvözítés művét beteljesítse, majd az Atya és a Fiú 17 küldi a Szentlelket és az egyházat a világba, hogy az üdvözítő akarat megvalósuljon. Azaz nem az egyháznak van missziója, hanem „a missziónak van egyháza", vagyis az egyház annyiban egyház, amennyiben engedelmes eszköze és résztvevője Isten missziójának, 18 azon isteni szándék megvalósulásának, amelynek célja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (lTim 2,4). Ebben a szemléletben tehát a misszió az egyháznak nem valamiféle járulékos feladata, hanem létének értelme és tartalma: az egyház a misszióban él. Az iskola mint misszió Milyen következményekkel jár ez a felismerés a protestáns iskoláztatásra nézve? Elsősorban azt jelenti, hogy a protestáns iskola - ha az egyház szolgálatának részeként tételezzük - az egyház missziójának is részese. A két fentebbi nézet közül látszólag a másodikat igazoltuk, amely az iskolában végzett misszió elsődlegességét hangsúlyozza (és amely az iskolát esetleg csupán „missziói mezővé" degradálja). Azonban mégsem erről van szó: a protestáns iskola nem a misszió „terepe", nem egyszerű helyszín, ahol épp egyházi misszió folyik. Az iskolában az egyház sajátos tanítói szolgálatát folytatja, tehát missziót folytat. Másként fogalmazva: a protestáns iskola maga is misszió. A keresztény misszió bibliai gyökereit vizsgálva fontos felismerés, hogy Krisztus missziói parancsának (Mt 28,18-20) központi felszólítása nem más, mint elhívás a tanítványi létre (...tegyetek tanítvánnyá...). Elterjedt félreértés, hogy az iskolában csupán a - különben vitathatatlanul kulcsfontosságú - hittanoktatás képezi a küldetés tartalmát. A tanítványi lét olyan közösséget jelent Krisztussal, amely meghatározó fontosságú az élet minden területén. A modernitás világképével szemben, amely a vallást a privát szféra karanténjába kényszeríti és elszigeteli minden mástól (így a tudományosságtól vagy a politikumtól), itt a reformátori gondolatra kell utalnunk, amely a világot egységes theatrum Dei gloriaenek tekinti. S bár természetesen egyet kell értenünk Kósa László azon megjegyzésével, hogy „.. .református műelemzés vagy evangélikus matematika nyilvánvalóan nincs", 19 mégis megkockáztathatjuk, hogy a protes-