Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.
Seminarium Ecclesiae - GONDA LÁSZLÓ: A protestáns iskola mint misszió?
GONDA LÁSZLÓ A protestáns iskola mint misszió? Missziológiai szempontok iskoláink küldetésértelmezéséhez* Több mint másfél évtizeddel a rendszerváltozás után elmondhatjuk, hogy a két történelmi protestáns egyház újraszervezte és kiépítette a kommunista diktatúra által lerombolt és ellehetetlenített iskolarendszerét. Bár a protestáns intézmények közoktatásbeli aránya meg sem közelíti a második világháború előtti szintet, napjainkban mégis jelentős számú általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, kollégium, művészeti oktatási intézmény, főiskola, egyetemi fakultás és felsőoktatási kollégium biztosít keretet az evangélikus és a református egyház oktatási és nevelési feladatainak megvalósításához. Iskolarendszerünk 1 újraszervezése - ilyen rövid távlatból visszatekintve is kimondhatjuk - mindkét felekezet életében egyháztörténeti jelentőségű változás, hiszen általa egyházaink újra széles körben érvényesíthetik oktatási-nevelési céljaikat. Köztudott, hogy az iskolarendszer újbóli kiépítése nem zajlott vitáktól mentesen, bár ezek a viták nagyrészt a színfalak mögött, és nem a közegyház nyilvánossága előtt játszódtak le. A viták főként arra irányultak, hogy az iskolaalapítás terén hogyan élhet az egyház helyesen a hirtelen és részben váratlanul megadatott kegyelmi idővel (a kairosszal). Míg egyesek az intézményrendszer gyors mennyiségi kiterjesztését látták elsődlegesnek, mások óvtak az elsietett bővítéstől, és inkább a minőségi szempontok érvényesítését szorgalmazták. Ma úgy tűnik, hogy e két szempont sajátos - nem egyszer esetleges - keveredése határozta meg iskolarendszerünk kialakulását, és máig rányomja bélyegét annak működésére. Az újjászervezés intenzív időszakában tehát nem került (talán nem is kerülhetett) sor kellő mértékben olyan elmélyült reflektálásra, amely a kiépülő iskolarendszernek az egyházban betöltendő szerepét értelmezte volna. Ahogy erre Győri L. János is rámutat a protestáns művelődés mai tartalmi kérdéseit tárgyaló tanulmányában, a sokszínű protestáns iskolarendszer amely a diktatúra éveiben is folyamatosan működő debreceni református kollégiumtól az újraalapított történelmi iskolaközpontokon át a teljes egészében átvett (úgynevezett „táblacserés") iskolákig terjed - máig ne* Köszönöm Győri Jánosnak a témával kapcsolatos tanácsait és bibliográfiai javaslatait (GL).
