Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

kérték az akszúmi német expedíció vezetésére. A princetoni egyetem részéről Robert Garrett egyetértett azzal a megoldással, hogy Littmann az ő számukra csupán a tigre és tigrinya nyelvre vonatkozó kutatásokat végzi el, továbbá - amennyire lehetséges kéziratokat gyűjt; Akszúm föltárása viszont a német expedíciót illeti. Littmann így kettős feladatot teljesített. A Publications of the Princeton Expedition to Abyssinia sorozatban öt vaskos kötetet tölt meg a tigre anyag. Ezenkívül Littmann 316 kéziratot (ebből 167 varázstekercs) is gyűjtött: szerzeménye részben a Berlini Királyi Könyvtár, részben Robert Garrett tulajdonába ment át (DAE 1. V. o.) A jelentésben (1907, 169. o.) a német kutató azt írja, hogy 68 kézirat jutott Berlinbe. A gyűjtés nagy része tehát - a megállapodásnak megfelelően - Princetonba került. Másrészt az akszúmi német expedíció tudományos vezetője Littmann lett, s hamarosan csatlakozott is kutatócsoportjához.

35 A technikai irányítás Dániel Krencker kormányzati építész feladata volt, akinek Theodor von Lüpke kormányzati építész, egyben fényképész (aki korábban Baalbekben dolgozott) asszisztensként segítette a munkáját. Erich Kaschke orvosként kísérte el az expedíciót (1910-ben meghalt). Littmann munkatársai közül Daniel Krencker (1874-1941) volt a legismertebb, aki 19001904 között Baalbekben, Palmürában, valamint Szíria és Jordánia más lelőhelyein dolgozott német expedíciókkal.

36 A feladatokat elosztották: Littmann tárgyalt az olasz hatóságokkal és az abesszinekkel, továbbá másolatokat készített a feliratokról és a nyelvészeti munkát végezte. Krencker vezette az ásatásokat, ő készítette el a feltárt épületek és egyéb emlékek dokumentációját. Von Lüpke elsősorban fényképezett, de a feldolgozó munkából is részt vállalt, például a főtemplom esetében. A város átnézeti térképét is ő rajzolta meg. Kaschke az orvosi munka mellett etnológiai és zoológiai gyűjtést végzett, ezenkívül fonográffelvételeken rögzítette a helyi zenét, valamint a tigrinya, amhara és arab élőbeszédet (DAE 1. V. o.) Az expedíció menetrendje az alábbiak szerint alakult (DAE 1. 1-25. o.): 1905. december 29-1906. január 14.: utazás Masszavából Akszúmba. Január 13—április 6.: helyszíni munkálatok. Április 6-29.: visszatérés Akszúmból Masszavába. A visszatérés azért tartott olyan sokáig, mert az expedíció minden alkalmat megragadott, hogy az útjába eső egyéb romterületeket is fölkeresse, és ha lehetséges, fölmérje. Bár igen rövid idő állt rendelkezésükre - Akszúmban nem egészen három hónapot töltöttek -, az expedíció résztvevői így is rendkívül gazdag anyagot gyűjtöttek össze. Legfontosabb feladataik közé tartozott az Akszúmban és környékén található óetióp feliratok és domborművek dokumentációjának elkészítése. De nemcsak a látványos sztéléket, a kultikus épületek és a paloták impozáns maradványait dolgozták föl, hanem az összes templomot, továbbá néhány lakóházat is. Bár kutatásuk súlypontját Akszúm képezte, az útvonaluk közelében található többi fontos lelőhelyet is dokumentálták (Adua, Jeha, Debre-Damo, Metera, Tokonda, Kohaito stb.). A néprajzi vagy vallástörténeti szempontból fontosnak ítélt használati eszközökről, kultikus tárgyakról leírás készült. Az etióp egyház ünnepeit, valamint a helyi építkezési módot ugyancsak feljegyzések örökítették meg.