Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

anyagot korábbi publikációkból gyűjtötte össze, hiszen saját forráskutatást csak később végezhetett. Ugyanebben az évben (1898) államvizsgázott (önéletrajz 56. o.). Főszakját a vallástudomány és a héber nyelv, mellékszakját az angol, német és latin nyelv képezte (önéletrajz VII. o.). Friedrich Blass a latinvizsgán egy görög szöveget fordíttatott le vele latinra.

16 Az államvizsga feljogosította Litmannt arra, hogy felsőfokú intézményekben is taníthasson. Az 1898/99-es téli szemesztert Strassburgban végezte: elsősorban a nagynevű Theodor Nöldekét hallgatta.

17 Elsa - Nöldeke unokája - ebben az időben mindössze négyéves volt: 1894-ben született. 22 évvel később - 1921-ben - ő lett Littmann felesége. Strassburgi tartózkodása során Littmann Julius Euting és Heinrich Hübschmann előadásait is látogatta. Hamarosan kiadta második monográfiáját: Über die Abfassungszeit des Tritojesaja (Freiburg a. B., 1899).

18 1899 húsvétján Littmann ismét Oldenburgban volt, s azt fontolgatta, hogy egyetemi oktató lesz. A sors azonban másként döntött (önéletrajz 62. o.). 1899-1906: Szíriai és palesztinai utazásai, amerikai tartózkodása Ekkoriban történt, hogy egy Halléban doktorált amerikai ismerőse - William K. Prentice - meghívást közvetített Littmann-nak: csatlakozzon egy szíriai expedícióhoz. A vállalkozásban Howard C. Butler

19 és Robert Garret is részt vett, mindketten a Princetoni Egyetemről érkeztek Szíriába. Az amerikai régészeti expedíció 1899 októberétől 1900 júliusáig tartott. Bejrútból indultak, s először az „Antiochia (ma: Antakya, Törökország) és Aleppó közti romvárosokat" (önéletrajz 90. o.) keresték föl. Innen délre fordultak, s a szír területeken áthaladva érkeztek meg a Jordánon túlra. Végső állomásukjeruzsálem volt. Az út folyamán Littmann szír, palmürai, nabateus, héber, szafaita és arab feliratokat másolt, arab és török nyelvfelvételeket készített, népdalokat és népmeséket gyűjtött. A Jeruzsálemben töltött egy hónapot az etiopisztikára szánta. Kefla Gijorgisz, egy jól képzett pap segítségével jelentős munkát végzett, amelynek hozadéka - igaz, jóval később - napvilágot látott: Die altamharischen Kaiserlieder (Strassburg, 1914. Nr. 381). Ezenkívül a Jeruzsálemben föllelhető etióp kéziratokat is önálló tanulmányban dolgozta föl.

20 A kutatóút nagyon eredményesnek bizonyult. Littmann jelentős részt vállalt a Publications of an American Archeological Expediton to Syrie in 1899-1900 kiadvány 4. kötetének létrehozásában (Semitic Inscriptions. New York, 1904. Nr. 88). Ráadásul a Szíriában gyűjtött anyag további tanulmányok alapját képezte: ilyen például a Karagöz témájában közzétett írás

21 vagy a Jordántól keletre élő beduin törzsek számbavétele.

22 Idetartoznak még olyan monográfiák, mint az Arabische Schattenspiele (Berlin, 1901. Nr. 179), a. Zur Entzifferung der Tafa-Inschriften (Lipcse, 1901. Nr. 180), a Neuarabische Volkspoesie (Berlin, 1902. Nr. 182), a Modern Arabic Tales. 1. Arabic Texts (Leiden 1905. Nr. 191). Megjelent azonban az etióp Jubileumok könyvének német fordítása is.

23 A kutatóút során baráti szálak szövődtek, amelyek révén Littmann hamarosan meg-