Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

hívást kapott Princetonba, ahol már abban az időben is jó hírű egyetem működött. Állását 1901-ben foglalta el, Custodian of Manuscripts and Instructor in Semitic Languages titulussal. A városka mindössze ötezer lelket számlált, de a német tudományosság igen nagy tekintélynek örvendett. „Ha valaki professzori címre pályázott, úgyszólván íratlan törvény volt, hogy előtte német doktorátust is kellett szereznie" (önéletrajz 186. o.). Édesanyja és számos tanára bölcs döntésnek tartotta, hogy a 26 éves Littmann Amerikába költözik. (Édesapja már nyolc éve halott volt.) Legtekintélyesebb professzora, Theodor Nöldeke azonban ellenezte a dolgot (önéletrajz 175. o.). Princetonban Littmann katalogizálta az úgynevezett Garrett-gyűjteményt: A List of Arabic Manuscripts in Princeton University Library (Princeton, 1904. Nr. 190). Egy másik jelentős munkája is megjelent: The Chronicle of King Theodore of Abyssinie (Princeton-Lipcse, 1902. Nr. 351). Naplója mégis arról tanúskodik, hogy nem vált otthonossá Amerikában. 1904-ben visszatért Németországba. Ebben az időben Zara Jákob és Valda Hejvat egyegy értekezésén dolgozott. (Évtizedekkel később azonban kiderült, hogy a két munka valójában egy európai misszionáriustól származik.)

24 A Philosophi Abessini 1904-ben latin fordításával együtt meg is jelent a Corpus Scriptorum Christianorum Orientaliumban (Nr. 355). A német fordítás jóval utóbb látott napvilágot: Zar'a-Jacob. Ein einsamer Denker in Abessinien (Berlin, 1916. Nr. 384). Az amerikai évek hozadéka volt még a The legend of the Queen of Sheba in the Tradition of Axum (Leiden-Princeton, 1904. Nr. 357) is. A princetoni kapcsolatok a továbbiakban sem lazultak. 1904-ben Littmann rövid szíriai tanulmányúton vett részt. Valószínűleg ő kezdeményezte az egyetem abesszin expedícióját, amellyel végre maga is eljutott az afrikai országba. Ez az 1905-1906-os tanulmányút lehetővé tette számára, hogy egy időre egészen az abesszin nyelveknek és irodalmaknak szentelje magát. Mivel doktori értekezése okán a tigre nyelvet alaposan megismerte, most örömmel szánta rá magát, hogy Colonia Eritrea - az olasz gyarmat második legnagyobb népcsoportjával közvetlenül is foglalkozzon. Az utazást Rómában készítette elő, ahol az etiopisztika két kiemelkedő képviselője, Ignazio Guidi (1844-1935)

25 és Carlo Conti Rossini (1872-1949)

26 nyújtott számára segítséget. 1905 októberében érkezett meg Masszavába, Colonia Eritrea fő kikötőjébe. Késlekedés nélkül a gyarmati fővárosba, Aszmarába utazott, majd hat öszvérrel folytatta útját Keren érintésével Gelebbe,

27 amely a tigre nyelvű Menza legfontosabb települése volt. A városkában egy svéd misszió is működött, amely kitűnő munkakörülményeket biztosított Littmann-nak.

28 Együtt dolgozott Richard Sundström svéd misszionáriussal, aki szintén jól ismerte a tigre nyelvet. A két kutató együttműködése azonban nem ekkor kezdődött, hiszen két tigre szöveget már az előző évben közösen adtak ki: Sundström-Littmann: En sängpä Tigré-spraket (Uppsala-Lipcse, 1904). 1906 januárjában Sundström elutazott, a princetoni egyetem ugyanis fölkérte, hogy folytasson kutatásokat a híres ókori akszumita kikötő, Adulis romjainál. A munkáról beszámoló is készült (Sundström, 1907). Sundström ismertette meg Littmannt Naffa Vad Etmannal, egy tehetséges tigrével,

29 aki a továbbiakban igen komoly segítséget jelentett a német kutató számára. S nemcsak Eritreában, hanem később Strassburgban is, ahol 1907-1909 között a feldolgozó munka során „felbecsülhetetlen szolgálatokat tett" (Ein Jahrhundert Orientalistik 14. o.)