Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

tályában nekifogott a hébernek. Amikor egy könyvesboltban arab nyelvtanra bukkant, megkérte édesapját, hogy 15. születésnapjára azt vegye meg neki ajándékul.

6 Apjától később további nyelvkönyveket kapott, s így már gimnazistaként bizonyos előrehaladást ért el nemcsak az arab,

7 hanem a héber, a szír és az újperzsa nyelvben is. Első keresetét magánórákkal szerezte. Édesapja halála (1893) nagy csapás volt Littmann számára, amelyet csak az tudott némileg enyhíteni, hogy hamarosan elhagyta szülővárosát. 1894-1899: Tanulmányai Berlinben, Greifswaldban, Halléban és Strassburgban 1894-ben leérettségizett, majd ugyanazon év áprilisában Berlinbe ment, hogy ott keleti nyelveket tanulhasson. Az akkori szokás szerint bemutatkozott jövendő professzorainak, Eduard Sachaunak, Eberhard Schradernek és August Dillmann-nak.

8 Dillmann azt ajánlotta neki, hogy minél alaposabban mélyedjen el a filológiai munkában (önéletrajz 32. o.). Amikor pedig Littmann megemlítette várható megélhetési gondjait, az öreg tudós így bátorította: „Legyen csak egészen nyugodt! Aki jól teljesít, aki rátermett, annak mindig tudunk lehetőségeket nyújtani" (önéletrajz 32. o.). A beszélgetésre kevéssel Dillmann 1894-ben bekövetkezett halála előtt került sor. Mivel a keleti nyelvek kutatása akkoriban sem jelentett biztos megélhetést, Littmann - aki szeretett volna ösztöndíjban részesülni - a teológiára iratkozott be, közelebbi érdeklődési területeként pedig az Ószövetséget jelölte meg. Greifswaldban a teológia mellett arabisztikai tanulmányokat is folytatott Georg Jacob

9 vezetésével. Jacob ez időben adta ki egyik munkáját: Das Leben der vor islamischen Beduinen (Berlin, 1895). Az index összeállításában már Littmann is részt vehetett. Nem sokkal később azonban Halléban folytatta tanulmányait, részben talán azért, mert 1896-ban Jacob az itteni egyetemen kapott állást magántanárként. Vélhetőleg ennél is fontosabb szempont volt, hogy az etióp szakos Franz Praetorius szintén Haliéba kapott meghívást.

10 Hiszen már ekkor nyilvánvaló volt, hogy Littmann érdeklődése főként az etiopisztikára és az arabisztikára irányul (később a sémi epigrafika - felirattan - egészítette ki érdeklődési körét). A fiatalember hat szemesztert végzett el Halléban, „teológiát és filológiát" hallgatott (önéletrajz 459. o.). Közben Otto Bremer,

11 a germanista és dialektológus megbízta, hogy az 1897-es nyári gyakorlaton térképezze fel az Oldenburghoz tartozó Wangerooge sziget keleti fríz dialektusát. A nyelvtani anyag ugyan nem jelent meg, de az összegyűjtött szövegek - negyedszázaddal később - napvilágot láttak (Friesische Erzählungen aus Alt-Wangerooge, Oldenburg i. O., 1922), igaz, német irodalmi nyelven (Nr. 508).

12 „Abesszin témában itt a hallei egyetemen kezdtem el önállóan dolgozni" - emlékezik Littmann (önéletrajz 54. o.). Feldolgozott egy etióp szöveget,

13 majd mindinkább a tigre nyelvre irányult a figyelme, amely etiosémi nyelv, s az eritreai mélyföld északi és nyugati peremén beszélik. Tanulmányt írt a tigre névmásokról,

14 majd 23 évesen megírta doktori disszertációját: Das Verbum der Tigresprache in Abessinien (Halle, 1898).

15 Az