Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - RAINER VOIGT: Enno Littmannélete és munkássága

Enno Littmann azon Kelet-kutatók közé tartozik, akik valóban nagyot alkottak: publikációinak száma és minősége egyaránt igazolja megállapításomat. Életrajzát,

1 amelyet az Em Jahrhundert Orientalistikban (1955)

2 olvashatunk, műveinek 550 tételből álló jegyzéke egészíti ki. Munkássága - különösen az arabisztika, a sémi epigrafika és az etiopisztika területén

3 - döntő jelentőségű. Ráadásul - mind akkori, mind mai léptékkel mérve - igen tiszteletreméltó pályát futott be, amelyet a keleti ásatásokon kezdett, majd a német egyetemeken - Strassburgban, később évtizedeken át Tübingenben - folytatott. Az ifjú évekkel kapcsolatban arra az önéletrajzra támaszkodom, amelyet a tudós hetvenéves korában írt feleségének 50. születésnapjára (1944 dec. 20.). Littmann hagyatéka Berlinben, a Staatsbibliothekban található: itt őrzik ezt a ceruzával írt kéziratot, amelyet én is használtam. Nyomtatott változata 1986-ban jelent meg, míg egy rövidített változatot Rudi Paret olvasott fel „bensőséges gyászünnep keretében" a tudós temetésekor (Paret 1959). Az utóbbi fogalmazvány egy évvel később nyomtatásban is megjelent a The Library of Enno Littmannban (1959, XIII-XX. o., ábrákkal). E néhány forráson kívül a tübingeni egyetem levéltárának személyzeti aktái álltak rendelkezésemre.

4 1875-1894: Ifjúsága Oldenburgban Richard Ludwig Enno Littmann 1875. szeptember 16-án egy nyomdatulajdonos fiaként látta meg a napvilágot Oldenburgban, a hasonló nevű nagyhercegség székhelyén. Édesapja (1829-1893) a szászországi Lützen közelében született, ezért a Gustav Adolphe keresztnevet viselte. (Ismeretes, hogy Lützennél esett el II. Gusztáv Adolf svéd király 1632-ben.) Littmann édesanyja (Sophie, született Jacoby, 1843-1924) északnémet-fríz családból származott. 1843-ban született (önéletrajz 4. o.) „egy magányos tanyán, Oldenburgtól 15 kilométernyire északra". Az anyai nagyapa szintén fríz származású volt: Butjadingen környékén, ugyancsak oldenburgi területen látta meg a napvilágot (önéletrajz 5. o.). Littmann fríz nyelv iránti érdeklődése tehát a családi háttérből fakadt. Enno Littmann - „tizenkét gyerek között a kilencedik" (önéletrajz 8. o.) - gyermekkorát és kamaszéveit az akkor nem egészen húszezer lelkes Oldenburgban töltötte (1888-ban a város 21438 lakost számlált, lásd Meyer 1885-1891).

5 „Nyaranként egy vasárnapon fölkerestük a nagyszülők házát" (az anyai ági nagyszülőkről van szó; önéletrajz 9. o.). Ott „természetesen az alnémet (niederdeutsch) dialektust beszélték, és lassanként én is megtanultam ezt a nyelvet" (önéletrajz 10. o.). 1885 húsvétján kezdte meg a hatodik - Sexta - osztályt. Ugyanebben az időben mivel egyik bátyja hajósnak állt - kapott végre egy széket az ebédlőasztalnál: „...addig ugyanis állva kellett ennem" - írja (önéletrajz 11. o.). Littmann nyelvek iránti érdeklődése korán megmutatkozott. Az iskolában latinul, később franciául és görögül tanult. Otthon apja - az egykori katonai tolmács - nyelvkönyveiből elsajátította az angol, az olasz és a spanyol nyelvtant. A gimnázium 6. osz-