Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SÁRKÖZI GERGELY: Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy

működését. A következő' fél évszázad zűrzavarában az intézmény legnagyobb sikere az volt, hogy mégis fennmaradt. Helyzetét végül egy 1714-es királyi rendelet oldotta meg, amelyben Sárospatakot artikuláris helynek nyilvánították, az iskola működtetésével pedig a városvezetést bízták meg. A pataki kollégiumról bővebben: Zoványi 1977, 523. o. 64 „Mortuus a Patriae, quae ruitura humeris tuis Atlas fortissime procumbebat! Obiisti Religioni, quae per Te tantisper promota, Te vivente non potuit, non accrescere, sed mortuo, debet evanescere!" Payr 1906a, 73. o. A fordítás: Payr 1906b, 83. o. 65 Az egyik levél címzettje az erdélyi Bethlen Miklós, a másiké pedig Keczer Ambrus. Az udvar szempontjából mindhárom szereplő kitűnő választás volt. Vitnyédy és Keczer évekkel előbb meghalt, Bethlen pedig, Pozsonytól távol lévén, nem befolyásolhatta jelentősen a perek kimenetelét. 66 Az állítólagos Vitnyédy-levelek szerint a protestáns prédikátorok egy olyan mozgalom ügynökei voltak, amely a Habsburg uralmat a szultán fennhatóságával szerette volna lecserélni. A prédikátorok szerepe főként a jobbágyság lazítása lett volna. Az 1670 tavaszán Felső-Magyarországon legyűrt fegyveres lázadók között azonban igen kevés volt az evangélikus. A mérsékelt, inkább a kivárás taktikáját választó lutheránusok éppen hogy szembe kerültek a mozgalom radikálisabb, Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc által vezetett katolikus-református irányzatával. Élete utolsó éveiben mind Vitnyédy, mind Keczer a mozgalmon belüli szakadás és az elsietett fegyveres felkelés elkerülésén dolgozott. Mindezekhez lásd részletesebben: Benczédi 1975. 67 Önéletírásában Bethlen egyértelműen koholmánynak minősíti mindkét levelet: „Ami az utóbbit illeti, melyet Keczer Ambrushoz írottnak mondanak, kevésbé veszem figyelembe, de a másikat, melyről azt mondják, hogy hozzám íratott, kedvem van egy kissé tudvágyóbban meghányni-vetni, és a körülményekből afelett bizonyos ítéletet hozni; és miután maga a tényállás a hozzám koholt levelet megcáfolandotta, minden becsületes ember hajlandó lesz a Keczer Ambrushoz írtat is hasonlóul koholtnak bélyegezni." Jankovics 1987, 1169. o.