Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

(Asheim 1974, 395. o.), a tanár és az intézmény, valamint az intézmény és az egyházi közvélemény viszonyára is. Szükséges tehát - mind az egyházi közvéleményre, mind az oktatókra, mind a hallgatókra tekintettel - felsorakoztatni mindazokat az érveket, amelyek megalapozzák a teológiai tudomány létjogosultságát. Az alábbiakban erre teszek kísérletet. 1. A hit ugyan megváltoztatja az emberi gondolkodás irányát, de az értelmet nem kapcsolja ki, hanem felhasználja. A 119. zsoltár szerint Isten útjának követése nem vak engedelmesség, hanem tanulás (12.33), Isten utasításain elmélkedni lehet (15.27.48), rájuk lehet csodálkozni (18), gyönyörködni lehet bennük (35.47), az ember megértheti Isten utasításainak célját (27), megértheti, hogy az igazság beszédéről van szó (43). Pál apostol pedig arra buzdít, hogy az ember mérje föl, mi az Isten akarata (Róm 12,2). A megtérés újszövetségi szava, a metanoia nem az értelem kikapcsolását, hanem megváltozását feltételezi; de a rációról amúgy sem mondhatunk le, hiszen ember voltunk része. Ezzel magyarázható, hogy akik szükségtelennek vagy éppen veszedelmesnek tartják a teológiát, hitbeli kérdésekkel szembesülve maguk is teológiai ismereteket és érveket használnak fel vita közben. Ezzel akaratlanul is azt bizonyítják, hogy nem magát a teológiát vonják kétségbe, hanem az értelem hitbeli szerepét vagy a racionalitás fogalmát látják másként. Az ilyen kérdések tisztázatlansága sok fölösleges viszályt okozhat, ezért törekedni kell a tisztázásukra. 2. A teológiai képzésnek az az értelme, hogy a jelöltek teológiai kompetenciára tegyenek szert. E német eredetű és sokat vitatott fogalomnak megvan a pozitív jelentése: arra a - csak tudományos munkával megszerezhető - képességre utal, amellyel a teológus a Szentíráshoz és a hitvallási iratokhoz ragaszkodva megismeri, megérti és kora számára megszólaltatja az egyház tanítását és rendjét (Das Evangelium unter die Leute bringen, 2001). Más szavakkal: a képzésnek az a feladata, hogy a jelöltek az egyházzal összhangban alakítsák ki - saját hagyományaik és a különféle nézetek által befolyásolt - teológiai identitásukat (Reuss 1995, 394. o.). Teológiai álláspontjukat tehát ne a betanulás, hanem az átgondolt meggyőződés határozza meg. 3. Az idegen hatás a magyar evangélikus hittudományban mindig jelentős volt és nyelvi síkon is jelentkezett: „írnak magyar szókkal - német nyelven, s ha irataikban egy közönséges eszmét rejtő kifejezést meg akarunk érteni, el kell olvasnunk tízszer-tizenkétszer" (PEIL 1858, 900. o. Idézi: Ottlyk 1961, 24. o.). Elgondolkodtató kritika, hogy „évszázadok alatt sem született meg (a nagy református egyházat ideértve sem!) egy anyanyelvként érzékelhető, világos, szabatos teológiai szaknyelv" (Mányoki 1995, 304. o.). S ha vannak is biztató jelek, az egymásra figyelés (a közélet) hiánya miatt különböző szakkifejezéseket vezetnek be és használnak az egyes felekezetek. Ráadásul napjainkban olyan tömegben zúdul ránk az idegen, főleg angolszász nyelvű irodalom, hogy úgyszólván nincs idő a kifejezések szerves magyarítására: részben ebből fakad a sok esetlegesség, felemás megoldás. Az egészséges honosítás majdnem lehetetlen. Másrészt egy-egy égető kérdés, megszívlelendő törekvés közvetítése nem is pusztán szövegfordítás (Urbán, 1940, 41. o.): itt már egyfajta - szellemi-kulturális értelemben vett - „átültetés" történik. A magyar gondolkodás és nyelv a teológiai tudomány nem-