Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

zetközi világában általában ugyan a befogadó fél szerepét játssza, de vannak saját üdvös hagyományai, amelyeket érdemes megőriznünk. (Ilyen például az egyoldalú, szélsőséges elméletekkel szembeni távolságtartás.) 4. A növekvő vallási érdeklődésből fakad a vallástudományi kutatások megjelenése és megerősödése a hazai egyetemeken. Bármilyen szándék áll mögöttük, oda kell figyelnünk az eredményeikre. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a teológia mint az egyház tudománya ne tudja fölhasználni a helytálló gondolatot, és ne tudja elviselni a jogos kritikát. A komoly párbeszédhez azonban kevés a kölcsönös jóakarat. Részünkről arra is szükség van, hogy a teológiának legyenek fölkészült képviselői. 5. Ideológiai, vallási sokféleség vesz körül bennünket. A ma egyháza szórványegyház, amelynek párbeszédkészséget és -képességet kell mutatnia. (Hertz 1979, 8. o.; Seitz 1991, 20. o.; Reuss 1995, 394. o.). Plurális világban élünk, amelyet el kell fogadnunk abban az értelemben, hogy emberileg aligha változtathatjuk meg; de a pluralitásból esetleg előny is származhat. Amit el kell utasítanunk: a parttalan pluralizmus, az everything goes közönye. A nézetek sokféleségével ugyan számolni kell, ebből azonban nem következik, hogy minden nézet egyformán jó (Prőhle 1990, 84. o.). A keresztény üzenetet egyértelműen kell megszólaltatnunk, ehhez pedig ismeret és gondolkodókészség szükséges. Semmiképpen nem hisszük, hogy valakit puszta logikával meg lehet nyerni a Krisztus-hitnek, de az is tarthatatlan gondolat, hogy Isten igéjéhez nem szükséges az értelem. A lelkészeket evangelizáló püspök ugyan alig szól a teológiáról, de a sorok közül is könnyen kiolvasható, hogy szükségesnek tartja és értékeli (Túróczy 1940). Hazai szerző írja: „Nem lehet nagyobb veszedelme egyházunknak, mintha elharapódzik benne az a felfogás: a hit minden, a tudomány nem használ semmit!" (Kosa 1950, 391. o.) Dél-Amerikában szolgáló lelkész írja: „...egyházaink jövője külön lelkészképzés és teológiai munka nélkül elképzelhetetlen" (Leskó 1969, 356. o.). A teológiai képzés feladata a lelkészek és a hittanárok felkészítése arra, hogy hitelesen képviseljék Jézus Krisztus egyházát ebben a plurális világban. Nagyon fontos, hogy sem őket, sem pedig a rájuk bízottakat ne ragadja magával a hamis tanításnak bármi szele, ne dőljenek be vonzó teológiai, közéleti vagy politikai üdvtanoknak: a keresztény ember e világ eszméivel szemben legyen nagyon is kétkedő. Teológusainknak mindenkor szem előtt kell tartaniuk, hogy az Ige eljött ugyan e világba, de nem e világból való. 6. A teológiának az is feladata, hogy emlékeztesse a többi tudományágat: létezik egy más természetű valóság, s ebből fakadóan egy más természetű tudományfelfogás is (Prőhle 1990, 83. o.). Ezért meg kell ugyan vizsgálnia saját helyét és módszerét, de ugyanígy meg kell vizsgálnia a többi tudományág helyét és módszerét is. Végig kell gondolnia a kölcsönhatások lehetőségét és korlátait. Gyakorlati oldalról segítséget nyújthatnak azok a hallgatóink, akik teológusként párhuzamos tanulmányokat is folytatnak valamely világi egyetemen. Kérdéseiket és tapasztalataikat ez ideig nem összegeztük. Nem kisebbíti a felsorolt érvek igazságát, ha elismerjük, hogy az a mód, ahogyan a teológiai tudományt művelik, súlyos kérdéseket is felvet. Mivel a teológiai munka állandó párbeszéd a kontextussal, azaz a környező világ gondolkodásával, mindig adód-