Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Seminarium Ecclesiae - KOZMA ZSOLT: A kolozsvári protestáns teológia
bergi Káténak, illetve Luther Kis Kátéjának, kötelező felmondatása, a teológusok prédikációjának megmérése a hitvallások mérlegén olyan startot ad a jövendő lelkipásztoroknak, amelyet felhasználhatnak mind a szekularizáció szabadossága, mind az egyház falán rést ütő szekták ellen. Ahhoz, hogy a biblicitást és a hitvallásosságot visszavezessük a 17. századi puritanizmusig és a protestáns ortodoxiáig, mélyebb teológiatörténeti megalapozottságra lenne szükség. c) Intézetünk folyamatosan gyülekezeti teológiát képviselt és képvisel. Ez a sajátos megfogalmazás néhány konkrétummal tehető világossá. Egyrészt kimutatható, hogy a fontosabb könyvekben és főleg egyházi folyóiratainkban túltengenék a tanárok homiletikai jellegű tudományos vagy építő közleményei, olyannyira, hogy már-már pánhomiletikáról beszélhetünk. Bár így nem fogalmazott senki, megkísérlem azt a megállapítást, hogy mi a sola Scriptura elvet a gyakorlatban solus textusként alkalmaztuk. Továbbá: 1927-től kezdve, amikor Imre Lajos mellé meghívták második gyakorlati teológusként Gönczy Lajost, két gyakorlati tanszékünk volt, és így van ma is. Figyelemre méltó még, hogy a tizennégy református és evangélikus tanár közül kilencen voltak több-kevesebb ideig gyülekezeti lelkipásztorok, többnyire ún. nehéz egyházközségekben. S bár pontos felmérésekkel nem tudom bizonyítani, azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy a mi teológiánkon több istentiszteleti alkalom van, mint más akadémiákon. Külső alkat, kapcsolatok 1. Teológiánk szerkezetének legsajátosabb vonása, hogy három felekezet és négy egyháztest számára ad otthont: a református egyház (két egyházkerülettel), a két evangélikus egyház (magyar és szász) és az unitárius egyház teológus-hallgatóinak. Maga az épület az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában van. Ez az egyedi struktúra (nincs tudomásunk arról, hogy másutt lenne hasonló) nem az általános értelemben vett ökumenizmus modellje - bár sokan ezt látják benne -, hanem a majdnem négy és fél évszázados erdélyi együttélést tükrözi, szemlélteti. A középkori egyetemek közösségi eszményét követve, egy fedél alatt történik az istentisztelet, az oktatás-nevelés, a tanulás, a szállás és az étkezés. Felekezeti értelemben intézetünk ugyan közös, de nem egységes. A közös azt jelenti, hogy - a nagyszebeni szász evangélikus kart leszámítva - reformátusok, evangélikusok, unitáriusok egy hajlékban, részben közös didaxissal végzik munkájukat. A nyelvi előadásokat (héber, görög, latin, magyar, román és modern nyelvek) a teológusok mind együtt hallgatják, sőt református-evangélikus vonatkozásban csak a rendszeres teológia és a liturgika oktatása folyik külön. Van közös tanári karunk: az intézeti közigazgatás élén egy rektor és egy gazdasági igazgató áll. Teológiánk nem egységes: dékáni vezetéssel felekezeti karok (fakultások) szerint tagolódik. A három egyház tanárai és hallgatói keresztyén testvériségben, barátságban élnek, úgy, amiképpen erdélyi településeinken maguk a hívek is. Külföldi látogatóink gyakran felteszik a kérdést: miért nincs a három felekezet között teológiai párbeszéd? Valószínű, hogy a
