Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Katolikus teológusképzés Magyarországon

(Seminarium €cctesiae Ókeresztény irodalomtörténet A római katolikus teológiában a patrológia iránti érdeklődés a II. vatikáni zsinat után határozottan erősödött. Még XXIII. János megalapította Rómában a patrisztikai inté­zetet, de rajta kívül számos zsinati főpap is támogatta az elmélyült patrisztikai kuta­tásokat. A tudományszak hazai képviselői közül Radó Polikárp, Artner Edgár és Timkó Imre emelkedett ki, a legjelentősebbet azonban a 2004-ben elhunyt Vanyó László alkot­ta ebben a diszciplínában. Itt említem meg, hogy korábban a nyíregyházi görög kato­likus teológián a dogmatikaoktatás túlnyomóan az ókeresztény egyházi irodalom és az ókori zsinatok történetének tanítását jelentette. Hallgatóink lényegében két féléven át tanulnak patrológiát, más néven ókeresztény irodalomtörténetet. 56 Fontosabb témáik a következők: A patrológia fogalma és törté­nete. Apokrif és pszeudepigráf iratok: Jakab protoevangéliuma, Tamás evangéliuma, Péter és Pál apostol aktái, Barnabás-levél, Hermász Pásztora, keresztény Szibyllák. Az apostoli atyák: Római Szent Kelemen első levele, Antiochiai Szent Ignác levelei, Di­dakhé. A II. századi görög apologéták: Jusztinosz, Tatianosz és Athenagorasz. A III. század heretikus és antiheretikus irodalma: gnoszticizmus, valentinizmus, markioniz­mus, montanizmus, Irenaeus, Római Hippolütosz, alexandriai iskola, Alexandriai Kelemen, Órigenész. A második félév anyagát a 4. századi teológiai irányzatokkal és zsinatokkal kezdik: Arianizmus, anomoiánusok, homousziánusok, homoiusziánusok, homoiánusok. A kappadókiai atyák: Nagy Szent Baszileiosz, Nüsszai Szent Gergely, Nazianzoszi Szent Gergely. Katechetikai és exegetikus irodalom a 4. században: Jeruzsálemi Kürillosz, Tarzuszi Diodorosz, Johannész Khrüzosztomosz. Az 5. század teológiai vitairodalma: Nesztoriusz, Alexandriai Kürillosz, Küroszi Theodorétosz. A 4-7. század nagy teoló­gusai: Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent Ágoston, Pszeudo-Dionüsziosz Areopa­gita, Hitvalló Maximus. Egyháztörténelem A magyar egyháztörténetírás relatíve mindig jó volt. Kiváló forráskutatóink voltak, mint Pray György, Katona István, Fraknói Vilmos és Karácsonyi János. Bangha Béla és Ijjas Antal nyolckötetes egyháztörténete (1937-1941) erőteljes apologetikus szemlé­letet tükröz. Félegyházi József (1967) jóval tárgyszerűbb, de műve csak a korai közép­kort öleli fel. Ma Hermann Egyed (1973), Adriányi Gábor (1975) és Szántó Konrád (1983) egyháztörténete a legelterjedtebb a magyar katolikus teológiákon. Az oktatás négy féléven át tart: az általános egyháztörténet, a pápák és zsinatok története és a fontosabb teológiai áramlatok bemutatása képezi a gerincét. 57 A magyar­országi egyháztörténet általában sajnos nem kap kellő hangsúlyt a katolikus teológiai képzésben. A szerzetesi teológiákon a szerzetesség, illetve az adott rend történetével egészül ki az anyag. A reformációval és a protestantizmus elterjedésével kiemelten foglalkozunk. 58 Ugyancsak nagy súlyt kap a Tridentinum és a katolikus reform korsza­ka. A legújabb kor egyháztörténetét a francia forradalomtól számítjuk. Kiemelten bemutatjuk a felvilágosodás hatását az egyház életére. Külön tárgyaljuk a 19. század olyan jelentős eszmeáramlatait, mint az ontologizmus, a racionalizmus, a moderniz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom