Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

Adatok a Karcagújszállásról elhurcolt református prédikátorok sorsához „...irtunk volt az Tömösvári rab praedikátorok dolgában is" Úgy tűnik, hogy Debreczeni István tragikus halálával lelkipásztor nélkül maradt Thököly katonasága. Mivel pedig Belényesit sem a korábbi, sem pedig a későbbi forrásokban nem említik, valószínű, hogy csak rövid időre érkezett török földre. Thököly 1698ból fennmaradt levelei, illetve az 1699-es leveleskönyv azonban megemlékezik két további prédikátorról is, bár nem nevezi meg őket. Először 1698. január l-jén írt Petrőczy István generálisnak arról, hogy „irtunk volt az Tömösvári rab praedikátorok [kiemelés tőlem - S. I.] dolgában is". Thököly ekkor Petrőczy 1697. november 26-án és 28-án, illetve december 8-án Belgrádból írott leveleire válaszolt, amelyeket Horváth Ferenc portai ügyvivő adott át neki.

87 Ebből a rövid utalásból ugyan édeskeveset tudhatunk meg, viszont a jianuár 15-én Szappanos Mihály kapitánynak, a Temesvárott állomásozó kuruc csapatok parancsnokának írott levélből már bővebb információhoz jutunk: „Tömösvárrúl 10. Decembris datált levele kegyelmednek kezünkhöz penetrálván [érkezvén], az szegény praedicatorok dolgát, hogy az vasból kivágták s kézihez adták kegyelmednek, kedvesen értettük; kiknek dolgokban az mely difficultás [nehézség] eshetett is, az Portán levő residensünknek [ügyvivőnknek]

88 parancsoltunk felőlié. Ha már kegyelmed mi kezünköt tette reá: hacsak erővel kegyelmedtől el nem veszik, kéziből ki se bocsássa, sőt az mikor útja lészen Landor-Fejérvárra, inkább odavigye. Megszaporodván már Landor-Fejérváratt az Petróczi uram keze alatt az mi magyar hadaink is: míg Isten megegyeztet véllek, azoknak az hadaknak az császár résziről járandó praebendájok [ellátmányuk] alkalmatosságával azt az két embert ő kegyelme kitarthatja, s gondját is viselheti."

89 Végezetül a fejedelem február 19-én Horváth Ferencnek írott levele is kitér a két fogolyra, éppen Debreczeni István halála kapcsán: „... és hogy praedicator nélkül ne legyenek [a Belgrád és Temesvár környékén állomásozó kuruc csapatok]: az Tömösváratt szabadult praedicatorok közzűl egyikét hozassák Landor-Fej érvárra; megszaporodván máskínt is az hadak, Petróczi urammal odamenendő hadak alkalmatosságával: annyi embernek megkívántatik az praedicator, s el is élhet közöttök."

90 A három levél összevetéséből kiderül, hogy valamikor 1697. november-december fordulóján két protestáns prédikátor volt a temesvári törökök fogságában. Mivel Debreczeni halálával nem maradt olyan pap, aki a megszaporodott csapatok lelkigondozását ellátta volna, a Belgrádban élő Petrőczy István generális és a Temesvárott állomásozó Szappanos Mihály kapitány a fejedelem segítségéhez fordult, aki hamarosan meg is tette a szükséges lépéseket a Portán. A közbenjárásra még 1697. december 10-e előtt került sor, mivel addigra már a törökök elengedték a két rabot, és átadták őket Szappanosnak. Úgy tűnik, hogy ez nem ment bonyodalom nélkül. Feltehetően a zsákmányoló tatárok vagy a foglyokat megvásároló „tulajdonosok" állhattak ellent, ezért Thököly fel is szólította a kapitányt, hogy minél hamarább küldje a kiszabadítottakat Belgrádba. A kuruc katonaság ugyanis akkortájt Temesváron és Belgrádban állomásozott. Szap-