Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - G. ETÉNYI NÓRA: Thököly Imre nemzetközi híre

is végigkísérte a nemzetközi nyilvánosság. Apjáról, a török elleni küzdelemben jelentős szerepet játszó felső-magyarországi főnemesről már 1663-1664-ben sokat írtak.

16 Majd Thököly Imre 167l-es kalandos szökéséről jelent meg tudósítás az aktuális nürnbergi hetilapokban.

17 A korabeli sajtóból, például az evangélikus Nürnberg nyomtatott hetilapjának, a Friedens und Kriegscurriemek

1

* a híradásaiból kibontakozik az 1670-es évek császári politikája: a protestánsok elleni fellépés, a prédikátorok üldözése, a templomok, paplakok, iskolák elvétele és az evangélikus városok igazgatására oktrojált változtatás. Bár a magyar elégedetleneket mindig rebellisként említették, a hetilapok áradatában még így is sokszínű és árnyalt kép alakult ki a felső-magyarországi helyzetről. A figyelmes olvasó észrevehette, hogy nemcsak katonai krízis, hanem politikai válság alakult ki az itteni vármegyékben. A nürnbergi hetilap sok helyről kapott információkat: az északi régióban Berlin, Hamburg, London, Danzig, Lübeck, Malmö, Koppenhága, Varsó és Boroszló volt a legfontosabb hírforrása, de Amszterdamon keresztül a gyarmatokról is közölt híreket. A magyarországi helyzetről ugyancsak több helyszínről számolt be. Állandó hetilapként ugyan nem helyezkedhetett szembe a császári politikával, de világosan kifejeződött benne a protestáns szolidaritás: többször hivatkozott pozsonyi, kassai és eperjesi beszámolókra, de az evangélikus Sopront sújtó hatalmas tűzvészről is beszámolt.

19 A vármegyék, városok és iskolák Habsburg-ellenes hangulatát érzékeltette, amikor arról a magyar diákról írt, aki Kassán egy színdarabban kigúnyolta az uralkodót.

20 (Az eperjesi kollégiumból maradtak is fenn az aktuális politikai eseményekre utaló iskoladrámák.)

21 Míg az 1670-es évek közepén általában csak rövid híreket olvashatunk a rebellisek támadásairól, addig 1678-tól már jóval részletesebb és konkrétabb ismertetéseket közöltek, s a híradásokból Petneházy Dávid

22 és Petrőczy István

23 neve is közismertté vált. 1682-ben a megegyezés reményét tükrözte az a vezető hír, hogy Thököly az özvegy Rákóczinét, Zrínyi Ilonát feleségül készül ugyan venni, katolizálni azonban nem hajlandó.

24 Másrészt azonban a hírekben változatlanul Thököly katonái álltak az előtérben. Politikusi gárdájának tagjait nem nevesítették, bár a Szirmayak, elősorban István, akit Thököly szekretáriusának vagy titkos tanácsosának neveztek a tudósítások, szintén ismert lehetett a rendszeres újságolvasók előtt.

25 A császári propaganda 1683 után lett igazán ellenséges Thökölyvel szemben.

26 Míg korábban jelentek meg olyan pamfletek is, amelyek egy lehetséges megegyezés feltételeit vitatták,

27 a török hadsereg bécsi veresége után már csak Thököly katonai és politikai megsemmisítését hirdette a császári propaganda. Bár a katonai erőviszonyok még nem voltak olyan egyértelműek, mint a gúnyképek és a gúnyversek sugallták,

28 de a Bécs alól sírva menekülő török hadsereget, a lováról lebukó Kara Musztafát megjelenítő gúnyrajzok Thökölyt mindig a lassan kimúló, egyre soványabb török véreb mellett ábrázolták.

29 A katolikus itáliai sajtótermékek és jó minőségű metszeteik

30 a háború folytatása érdekében mindinkább hangsúlyozták az ellenség legyőzhetőségét, s Thökölyt is egyre inkább gúny tárgyává tették, amint izzasztófürdőben jelenik meg a szultánnal és a nagyvezírrel, vagy a szultán rémálmát fejtegeti. Másutt egyszerűen bukott csillagát emlegetik. Közben a császári propaganda olyan emlékérmeket veretett, ame-