Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - BATÁRI FERENC: A brassói magyar evangélikus egyházközség török szőnyegei

je*™»* ig megválni az istentiszteleti célokat konkrétan nem szolgáló értékeitől: így az ő régi szőnyegeik általában külföldre vándoroltak. A templomok szőnyegekkel való díszítése mindazonáltal nem korlátozódott a protestáns templomokra, illetve Erdély területére. A római katolikus templomok szőnyegeiről az Esztergomi Prímási Levéltár „Visitatio Canonica" anyagában található adat. Például a Bars, Hont és Liptó megyei templomok ingóságairól készített 1697-es összeírásban török szőnyegek is szerepelnek.

12 Magyarország mai területén a Borsod megyei református templomok szőnyegeiről az 1735-57 közötti inventáriumok alapján készült felmérés. Ezekből a forrásokból tudjuk, hogy a megye 147 református templomában 247 szőnyeg volt, de a szám nem teljes, mert több egyházlátogatási jegyzőkönyvből hiányzik az összeírás.

13 A brassói magyar evangélikus templom szőnyegei A török szőnyegekkel díszített erdélyi templomok sorában a brassói magyar evangélikus templom a szerényebbek közé tartozik. A karzatot díszítő hét szőnyege közül négy, nevezetesen egy ún. „Lorenzo Lotto" szőnyeg, egy „gördesz" imaszőnyeg, valamint két dupla imafülkés „erdélyi" imaszőnyeg 17. századi, magas muzeális értéket képviselő munka, míg a három további darab már a hanyatlás periódusaként számon tartott 19. században készült.

14 1. „Lorenzo Lotto" szőnyeg Usak, Anatólia, 17. század második fele A „Lorenzo Lotto" mustra: vörös alapon sárga - keresztidomra emlékeztető négykaréjos medalionból alakított - arabeszkrács. A keresztidomra emlékeztető medalion eredetileg a „Holbein", egy másik ismert oszmán-török mustra mellékmotívuma. Az oszmán-törökök közeli rokonai, a közép-ázsiai türkmének körében szokás volt (és napjainkban is az), hogy nagyméretű szőnyegeiket medalionba komponált törzsi jelvények, ún. göíök sorával díszítsék. Ha egy türkmén törzs elvesztette függetlenségét, a továbbiakban legyőzőjénekjelvényét kellett átvennie, egykori emblémája pedig egyszerű, de a törzs tagjai számára nyilván emlékezetes díszítőelemmé degradálódott. A fennmaradt tárgyi emlékek arra utalnak, hogy a Közép-Ázsiából Anatóliába vándorló török népek ugyancsak felhasználták törzsi jelvényeiket szőnyegeik díszítéséhez, a jelvények értelme azonban az idő múltával feledésbe merült. Ilyen ismert oszmán-török díszítő elem a „Lorenzo Lotto", a „Holbein", a „Memling" és a „Crivelli" szőnyegek medalionba komponált ismétlődő motívuma is. A „Lotto" szőnyegek keresztidomú, négykaréjos gö/je minden valószínűség szerint szintén egy korábban jelentős törzs jelvénye lehetett. A „Lotto"göl népe is nyilván alárendeltségi viszonyba került, sőt nagy területen szétszóródott, amire a motívum gyakori, de egymástól távoli helyeken való előfordulása utal. A korai, azaz 16. századi „Lotto" szőnyegek nagyméretűek, a középmezőt több hoszszanti tengelybe rendezett rácsminta tölti ki. A 17. századi darabok mérete erősen csökken, a rajz leegyszerűsödik, a keretsávok pedig hangsúlyosabb szerepet játszanak.