Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

nélküli ember megszólításának lehetó'ségét, másrészt pedig képességről, amely saját élethelyzetében tudja megszólítani ezt az embert (Das Evangelium unter die Leute bringen, 2001). Az utóbbi karizmára annál inkább szükség van, mert a szószék - egykor a nyilvánosság koronája - mára magánüggyé vált (Hertz 1979, 7. o.): ezt a helyzetet elfogadni azonban az evangélium föladásával volna egyenlő. A misszió azt jelenti, hogy olyanokhoz szólunk, akik nem tartják magukat kereszténynek. Krisztus üzenetét aligha lehet savanyú képpel, szomorkásán megszólaltatni, valódi eredmény azonban a mosolytréningektől sem várható. Aki vállalkozik a misszióra, annak össze kell nőnie az evangéliummal. Ismernie kell az ókori pásztori munka sajátosságait, de az egy elveszettet is meg kell keresnie. A misszió magában foglalja az emberekhez való odafordulás és az egyetemes emberszeretet készségét. Olyan feladat, amely általában alapos felkészülést kíván (Seitz 1991,22. o.). Türelemmel és szeretettel meg kell hallgatni az embereket, meg kell tudni, hogy mit segíthet a lelkész, a gyülekezet, az egyház. Ez a magatartás ugyan bibliai üzenet, dogmatikai tétel, gyakorlati teológiai alapelv, másrészt azonban lelkület, elhivatottság, amelyre csak (újjá) születni lehet. A miszszió természetszerűleg közlési vágy: Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Mt 12,34) A mai nemzedék szóértési, kapcsolatteremtési gondjainak talán éppen az igazi mondanivaló hiánya képezi a gyökerét (Reuss 1995, 394. o.; Szabó 2004, 44. o.). A misszió nem az a terület, ahol feldíszített oltár, bekapcsolt mikrofon és szolid ünnepi gyülekezet várja a bizonyságtevőt. Ellenkezőleg: itt a bizonyságtevő által hirdetett igének kell a figyelmes hallgatóságot, hallgatót megteremtenie. Tudnunk kell, hogy a szolgálati autó, a tágas parókia, vagyis a biztonságos egyházi struktúra ellenére a misszió szempontjából hallatlanul nehéz helyzetben vagyunk; s nemcsak az országos vagy önkormányzati szintű tárgyalásokon, hanem az egyes emberekkel való találkozásban is (Zerfass 1988, 35. o.). Vendégként élünk és szólunk a mentális szórványban (Zerfass 1988, 30. o.). Égetően szükséges Wesley lelkülete: parókiám az egész világ. Csakhogy a kívülállókkal fennálló kapcsolat kísértéseket is rejt. Emberi, baráti kötelékeket ugyan teremtünk, de lemondunk arról, hogy új ismerőseinket, barátainkat Isten színe elé állítsuk (Seitz 1991, 27. o.). Az egyház társadalmi szerepét gyakran a hasznosság és a népszerűség határozza meg, ahelyett, hogy az evangélium ágenseként (Asheim 1974, 399. o.) odalépne a marginális csoportokhoz (Seitz 1991, 12. o.), illetve párbeszédet kezdene a társadalom vezető rétegeivel (Seitz 1991, 19-20., 22. o.). Ha a gyülekezetek missziói lelkületűek, akkor a gyülekezeti munka és a misszió között nem lehet ellentét. A kultúra szempontja látszólag nem tartozik közvetlenül a teológiai képzéshez, a reformáció azonban mégis óhatatlanul összekapcsolta az evangéliumot és a kultúrát, főleg az anyanyelvű kultúrát. Sokan bírálták a protestantizmust, de a nyugati kultúrára gyakorolt erős hatását bajos letagadni: a hatás jellege természetesen vitatható. Kultúra