Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
eseményt 227 . Ennek nyomán a Helytartótanács is haladéktalanul beszámolót kért a magisztrátustól 228 . A 14 éves Takács Katalin vadosfai lakos vallotta, hogy „múlt esztendőben, karácson tájban a zsidóhoz pálinkáért küldetvén, korán reggel marhahajtáskorbéli időben testi szemeivel látta nemes Németh Ferencet a ... kápolnában leeresztett nadrággal és lábra valóvalguggon ülni, felugorván előtte és afatens meg nem szóllétván, egyenesen elment mellette, hanem visszatérésével kívánván látni, ha valósággal odacsunyétott-e, tapasztalta valósággal, hogy azon kápolnába belé csunyított. ... Azon kápolnában csúnya figurákat és írásokat látott ezen fatens...; Radó László uram Kata névő szolgálója, mostanság Molnár Istvánné, ...az oltár helyérűl kőport fejtett, ... meg is szólétotta, azt adván válaszul: Ördög vigye, eleget szenvednek azon kápolna miatt a rabok" 229 . Az általa elmondottakat többen megerősítették. Egyformán vallották, hogy bár nem volt kihirdetett parancs, „hol egyik, hol másik a lakosok közül mondották, hogy senki se bántsa" 230 a kápolnát. A falubeliek juhai rendszeresen pihentek az utcán, a kápolna körül és „mivel a kápolna bé nincsen kerítve" 23 ', be is mentek oda, „de hogy szánt szándékkal hajtották volna belé, azt nem mondhatja" 232 . 1753. március 8-án megküldte a Helytartótanács a királynő végleges ítéletét 233 . Ezt április 13-án, a nemeskéri megyei közgyűlésen hirdették ki. Erre az alkalomra Fábri Gergelyt és a többi fogvatartottat odavitték, a szabadlábon lévőket pedig megidézték. Mária Terézia már a bevezetőben kifejtette, hogy nem kívánt a jog szigorúságával eljárni, hanem kegyelmet akart gyakorolni. - Radó Istvánt 200 frt pénzbírságra és egyévi, hetenként kétszeri böjttel súlyosbított börtönre ítélték 234 . Apját, Radó Lászlót 400 frt bírságra ítélték és kétévi, heti kétszeri böjttel nehezített börtönt kapott 235 . - Székely István 400 frt, Borbély Sándor 350 frt, Horváth Zsigmond 300 frt, Török György és Illés István egyenként 250 frt, Horváth György, Németh János, Pap Ádám, Kiss Imre, Kiss István, Tatay Pál és Kovács György egyenként 200 frt-ot tartoztak fizetni. - Birkás János és Rosta István, amiért Rosta Jánost megölték, halált érdemelnének ugyan, de a királynő kegyelméből 10 év, egyelőre meg nem nevezett erődítményben töltendő közmunkára ítéltettek. 236 - Kalmár János, Miholics Mihály, Szakács János, Gacs Márton, Pénzes Ferenc, Csizmazia Ferenc, Szűcs István és Major Mihály a vizsgálati fogságon kívül fejenként 200 botot, Huszár Ilona pedig 150 pálcát kapott; az ütéseket egyenlő részletekben, egymást követő pénteki napokon nyilvánosság előtt mérik ki rájuk, az utolsó részletet a tett helyszínén, Vadosfán, a többit a fogvatartásuk helyén. Végrehajtás után szabadon bocsáttatnak. 237 - Szarka Éva - noha időközben katolizált - 200 pálcát kap, melyet Sopronban mérnek rá, úgy, hogy ott négy héten át a heti vásárnapon egy óra hosszan a pellengéren álljon, s minden alkalommal 50 ütést kapjon. 238 - Pirka János és György, Bognár György, Németh György, Mikó Zsigmond, Németh Mihály, Lisics Pál, Szarka György, Nagy Márton, Garab György, Pap Mihály, Hatos Mihály, Sirai Márton, Kovács Márton, Demeter Márton és Molnár Mihály egyenként
