Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
50 botra; Illés Rozina és Vörös Éva fejenként 50 pálcára ítéltettek, melyet Vadosfán kell elszenvedniük. Utána szabadon bocsáttatnak. 239 - Özvegy Kovács Pálné Király Judit 120 pálcát kap, három egymást követő pénteken alkalmanként 30 ütést a fogsága helyén kapjon, a negyedik részletet szintén pénteken Vadosfán mérjék rá, utána szabadon bocsátható. 240 - Fábri Gergely prédikátor a neki tulajdonított kihágások miatt és különösen, mert amikor a szolgabírák megintették a vadosfaiakat, a nép lecsöndesítésében nem akart közreműködni, superintendensi hivataláról elmozdíttatik és ilyen vagy hasonló tisztséget a jövőben sem viselhet. Vadosfa területéről örökre kitiltatik. Őfelsége azonban reméli, hogy még megjavul, ezért megengedi, hogy más helyen prédikátor legyen. 241 - Horváth Ádám, akit gyanús iratok miatt fogtak el, a megyei közgyűlés színe elé citáltassék, ott szigorúan megdorgáltassék és az eredeti iratok eltépve a lábához dobassanak. Nagy Mihály pedig, aki a népet az 173 l-es Carolina resolutio félremagyarázásával szándékában megerősítette, a megyegyűlés színe előtt kemény szavakkal megrovandó. - Bár a vadosfai kihágások olyan súlyosak, hogy nemcsak egyesek, hanem az egész evangélikus közösség büntetést érdemelne, őfelsége mégis kegyelmesen megengedi további rendelkezésig a szabad vallásgyakorlás jogát. A vadosfai kápolnát azonban a büntetéspénzekből újjáépíttetvén, oly állapotba helyezzék, hogy ott illő módon lehessen szertartásokat végezni. A mihályi plébános mellé a kápolna ellátására káplánt helyezzenek, fizetését a Cassa Parochorum folyósítja. A katolikusok minden évben Szent István napján körmenetet vezessenek a vadosfai kápolnához, a lutheránusok pedig ezen a napon imaházukat zárva tartsák és a katolikusok szertartásait soha se merészeljék a jövőben megzavarni, mert örökre eltiltatnak ottani vallásgyakorlatuktól. 242 Az ítélet többi része a vármegyének szólt: a befolyt pénzből fizessék ki a fájdalomdíjakat, kártérítéseket, Rosta János örököseinek a vérdíjat, az orvosi költségeket 243 , a per kiadásait. A maradék szolgál a kápolna újjáépítésére. 244 Az elítéltek nem rendelkeztek elegendő készpénzzel, ezért április 16-án Vadosfán, 17-18-án Beleden, Zsebeházán, Kistatán és Csáfordon a vármegye megbízottai felbecsülték az érintettek ingó- és ingatlanjait, hogy azok elkobzásával teljesítsék a büntetést. A tehetősebbeknek, mint például Radó László, különböző ingatlanokból kijött a szükséges összeg, saját házuk megmaradhatott. Sokan azonban a „residentialis fundust" is elveszítették, sőt apróbb ingóságokat 245 is felbecsültek. Április 18-án néhányan megállapodtak a vármegyével, hogy május 3-ig „az exequált jovak birodalmában" maradhatnak. „ Úgy nem különben obligáljuk magunkat, hogy fönt írt májusnak 3 dik napjáig azon summákot, melyekben exequaltottak jovaink, tartozunk a nemes vármegyének letenni", ellenkező esetben a megye rövid úton végrehajthat 246 . Nem sokkal ezután a vadosfaiak közvetlenül Mária Teréziához fordultak. A levél bevezetésében ismét előadták azt a már sokszor ismételt érvet, hogy nem volt szándékukban a Magyarországon domináns katolikus vallást meggyalázni, csupán saját vallásuk védelmében, a királyi határozatok alapján akarták megakadályozni Kisfaludy Balázs és a mihályi plébános körmenetét. Azt kérték, hogy „királyi kegyelmével és anyai irgalmasságával" a kirótt bírságot mérsékelje, vagy legalább a határidőt módosít-
